Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
fűzővel / kivont kard, / meredten áll, / madárijesztő az út szélén.” (u. o.); „GIRL: szoknyám ciroksöprű, akasztott ember nyelvszíne / lila rajtam a szoknya.” {Disco of poetry) A leggyakrabban használt színnevek a kék, a fekete és a fehér. De amíg a fehéret azonos szemantikai információban használja, addig a kéknek és a feketének nagyobb a valóságtere, ugyanakkor jelzős variációi mégis szokványosak. Pl. „Boldizsárén vagyok-/két kezem méreget / himbáló kék eget, kocsmát, / szikrázó szemű részeget.” {Vadréce-torkom, ének-kiáltó); „ti kerekedő kék egek / kék sapkák a diák-föld fején / ti selyemszálú kék ködök: / kendők a füvek vállain” {Herder úr epeíz pohara)', „Létünk kék léggömbje szálldos, / szekér zörren, ránt a rúdon.” {Ezerkettedik éjszaka). A feketét is szokványos jelentésben használja Pintér: „Koponyás tündérvilágot látni ha vágyom: / várom az álmot, / fátyolos, fekete jövevényt.” {Áthúzok kiscsikót, örökös hóesést)', másutt „fekete szempár” (Herder...), termőföld {Disco of poetry), csúzliág (A telephon-mobil kerekére), vagy az ében haj a fekete {Kinek hajában csillagok)'. „Hajnali három, átsuhan éjszakákon / egy repülő, fekete hajú, patyolat - / éjszakához bőrét karcolja / ahogy költő lány derekára, / mell kosarán a pántra.” A fehér színnek egészen különleges festőiségét a Tóthmenyhért-fehér hómezők című versén keresztül mutatom be (így emlékezve a 90 éve született és 15 éve halott nagyszerű miskei festőre), ehhez azonban idézzük a teljes verset: Tóthmenyhért-fehér hómezők nekem a tiszta lepedők, hókazal heródes-gerincét elroppantja a szál virág amely a napvilágra kitör: Fehér virág fehér mezőn. A tóthmenyhért-fehér mezőn jégmezőn, hol pengeél a dón-kanyar kaszál, kaszál, kaszál történelem: vaksi egedről ránküt mégis a színrózsa fény csonttá fagyott katonazubbony: fehér ing fehér hómezőn: fehér virág fehér mezőn. Tóthmenyhért festette mezőkön szűz meződön fehér papír fehér betűkkel fut ez a vers el, huszonöt -éves csikó beszéd itt betöretlen és zabolátlan fehér betű a hómezőn: fehér ing a csont hómezőn: fehér virág fehér mezőn, Tóthmenyhért-fehér mezők nekem a havas lepedők, gea asszonyunk temesd el ami volt ámen - jövőnket te szülöd öled tükrén át látok magamra! Pintér Lajos versfestménnyel adózik Tóth Menyhért művészetének, emlékének. De ez nemcsak tisztelgés, hanem egyfajta önvarázsolás, a tóthmenyhérti tisztaságba és tisztességbe való menekülés, egyfajta azonosulás tehát. Tóth vásznain a csöndes izzású fehérség több hangulatnál: nála ez magatartás! „A fehér a színek szintézise, a színek összessége, a kifejezések kifejezése - nyilatkozta a művész Kernács Gabriellának a Fehér izzásban c. riportban. - A fehér a tisztaság, az 65
