Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
Nézd csak, este lesz, este lesz immár, égi folyón jár a régi csónak: a Hold. Hajnal és éjszaka távoli partjait, álomi lét és ébredés távoli part-falait összekötő csónak a Hold, ott ring az égi folyón. Megállók most, megtorlóm szemüvegem, dörzsölöm fájó szemem. Éjszaka azt álmodtam, míg ringatott a Hold, éjszaka azt álmodtam, hogy anyám halott. De él, tyúkot ültet - s mint régen, még mindig bevarrja a kotlós szemét. Tűvel bevarrja. Tű-hegyes ceruzával varrom én is a verset. Mondd csak, Hold, égi csónak, fiaimat az életnek nevelem, ugye, nem egy jövendő háborúnak? Éjszaka, éjszaka, éjszaka, orgona föld- illata, jázmin illata, rózsa illata, eső áztatta föld orgona-illata. És minden eladó. Hajnal lesz. S a nagy árverésen - hajnali átverésen - elkel a Hold is, a mindenkit ringató égi csónak, hajnalra elkel a Hold is. Hisz minden eladó. Ki ringatja majd álmainkat? 61
