Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
stáb összehozása, s egy levéltári gyűjteménynek megfelelő óriási adathalmaz felkutatása, adatellenőrzése s a címszavak helyes megírása. Növelte a kételyt a hazai nemzeti könyvtár és levéltárak gyűjteményeinek elérhetetlensége is. De főleg egy általános tárgyú enciklopédia hasznossága támasztott kételyt az akkori s a mai rohamosan specializálódó életben. Az első, nagyon ízléses és szakavatott kötet példája azonban azt igazolja, hogy nagy eltökéltséggel és hozzáértéssel a csodával határos eredményeket lehet elérni. Minden elismerést megérdemelnek az enciklopédia alapítvány tagjai és munkatársai, de főleg főszerkesztője, Bagossy László. Az enciklopédia tartósságát tárgyi sokoldalúsága, megbízható adatszolgáltatása és olvasmányos stílusa adja. Az elmúlt évtizedek után ez az első nagyigényű forrásmunka, amely lexikális komolysággal és felelősséggel tárgyalja az összmagyarság múltjával és jelenével kapcsolatos ismeretanyagot. A szócikkek leírásokat adnak a hazai és a diaszpórában lévő történelmi, régészeti, néprajzi tárgyakról, az új kutatási eredmények felhasználásával. Tömör ismertetéseket nyújt az utód és befogadó államokban lévő magyar településekről, politikai, társadalmi, felekezeti és kulturális intézményekről, s tagságuk tevékenységéről. Kuriózumként említve, két oldalon 13 szócikk s megannyi illusztráció, főleg művészi és műszaki tusrajz és fénykép nyújtja egy francia származású magyar író, egy magyar motorsport-versenyző, egy volt csendőrtiszt, egy lengyel 48-as szabadságharc-kori gróf, az USA-beli delaware-i magyarok, a kanadai dohányvidék magyarjai ismertetését. Ugyanez a két oldal (pp. 398-399) magyar fiziológusról, a repülőgyártás s a filmművészet magyar úttörőiről, s a Decsi-kódexről számol be. A kiadvány másik jelentősége erkölcsi értékében rejlik. Az elmúlt évtizedek óta egyre érzékenyebben reagálunk a bennünket ért rágalmakra. Idegennyelvű forrásmunkák szándékukban nem kétséges forrásokból merített félremagyarázásokat terjesztenek rólunk szerte a világon, önérzetünk felbolygatására, elszánt s olykor költséges és kimerítő védekezésre kényszerítve bennünket. Jól indokolt, korrigáló leveleinkkel ostromoljuk a téves beállítottságú intézményeket, több-kevesebb eredménnyel. Ezen elszomorító tapasztalatok után az olvasó felemelő érzéssel lapozgatja majd a jelen enciklopédiát, mely a magyarságot békés, alkotó nép szerepében ábrázolja, intelligens hangnemben számot adva az egész emberiség haladását szolgáló magyar tudósok, művészek, nevelők, hitéleti egyéniségek sokaságáról. Nagy szükség van egy ilyen sokoldalú, minden szempontból megbízható, tekintélyes munkára. Ott a helye minden könyvtárban, s minden olyan családban, ahol az értelem és az elfogulatlan önérzet fontos emberi értéket jelképez. A Magyar Emigráns Irodalom Lexikona. Szerk. Nagy Csaba. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum. Nagy várakozást keltett ország-világszerte az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Petőfi Irodalmi Múzeum bejelentése egy átfogó lexikon gondolatáról, a határon túli magyar irodalomról. Akkoriban, jó évtizede már, megindult egy mozgalom Béládi Miklósékkezdeményezésére a diaszpóra irodalmának feltárására. A tárgyat kimerítő monográfiákat újabb tanulmányok és antológiák követték, melyek kedvező fogadtatása halaszthatatlanná tette a hatalmas irodalom bibliográfiai feldolgozását. Ezt a munkát Nagy Csaba, a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa vállalta magára. Évekre menő adatgyűjtéseit eddig két kötetben adta közre, s kiadás alatt van a befejező, harmadik kötet is. A megjelent kötetek közel 3000 (három ezer!) külföldön élő író, esztéta, publicista, szerkesztő életrajzát nyújtják, könyveik pontos bibliográfiai adataival, s a rövidebb lélegzetű alkotásaikat közlő fórumok megnevezésével. Ezrekre megy a magyar és idegen nyelvű folyóiratok, újságok, évkönyvek, szimpózionok, intézeti kiadványok száma, melyek magyar írók műveinek vagy a róluk szóló ismertetéseknek adnak hangot. A szerkesztő 302 forrásmunka: szakkönyvek, bibliográfiák, enciklopédiák, ki kicsoda? jellegű munkák, folyóiratok címét sorolja fel további felhasználásra. A lexikon összeállítója az alkotóirodalom jelentését tágabban alkalmazza. A szépírók és irodalmárok mellett felvették a közírókat is, köztük történészeket, politikai írókat, újságírókat, szépművészeket, művészettörténészeket, néprajzosokat, közgazdászokat, valamint monográfiák és periodikák szerkesztőit és kiadóit, s jogi és teológiai tudományok és felekezetek alkotóit. A lexikon szerkesztési hozzáállása a hagyományos lexikográfiai módszereket követi. Alfabetikus sorrendben rendszerezi a személyek és a százakra menő kulturális, felekezeti, nevelésügyi, politikai, társadalmi, kiadói intézetek szócikkeit. Méltó párja Borbándi Gyula hasonló 151
