Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
esete, Thinsz Géza, mint északi szófuvaros, aki magyarsvédül és svédmagyarul beszél. (Czigány Lóránt András Sándortól, Gömöri Györgytől Sulyok Vincéig és másokig tekinti át nemzedékét.) Az emigráció történetéhez, a különböző magyar szervezetek bemutatása (például a hollandiai Mikes Kelemen Kör, a Szepsi Csombor Kör), az Anyanyelvi Konferencia párbeszédének vizsgálata is hozzátartozik. Czigány Lóránt ezek működésének áttekintésével is az egyetemes magyar művelődés történetét írja - szinte egyedül a fogyatkozó külhoni mezőnyben. Szekér Endre ...szerves rendjébe... Pomogáts Béla: Nyugati égbolt Tanulmányok a nyugati magyar irodalomról A Magyar írószövetség és a Belvárosi Könyvkiadó kiadása 1994. Irodalmunk egysége, az egyetemes magyar kultúra, irodalom felfogása - nehezen formálódott, viták közben, míg végre kialakult. Pomogáts Béla hosszabb fejtegetés után, Illyés „ötágú síp”-felfogására utalva állapítja meg, hogy az egységes magyar irodalom természetes része a bárhol született magyar nyelvű irodalmi alkotások összessége. S a korábbi elszigeteltség, politikai nézetkülönbségek után vitathatatlanná vált irodalmunk egysége, a szomszédos országokban lévő magyar nemzetiségi (kisebbségi) irodalmak és a nyugati világban kialakult magyar irodalom egysége a magyarországival - írja Pomogáts A kirekesztéstől a befogadásig című tanulmányában. Ez a ma már természetesnek tűnő irodalomfelfogás, irodalomtörténeti szemlélet hosszú és nehéz küzdelem, folyamat eredménye. Hiszen 1972-ben a kecskeméti Forrásban megjelent, Határ Győzőről szóló tanulmánya - mint a személyes bevezetőben ír erről a szerző - jelentős botrányt váltott ki, a Népszabadságban támadták őt és a folyóiratot, ezért nem kapott utána útlevelet Hollandiába. De szerencsére sokat változott a légkör: a „spenótnak” nevezett akadémiai irodalomtörténet külön kötetben foglalkozott a határon túli irodalommal 1982-ben, Béládi Miklós-Pomogáts Béla-Rónay László A nyugati magyar irodalom című könyve 1986- ban megjelent. És örömmel vettük tudomásul, hogy Pomogáts Béla Az újabb magyar irodalom (1945-1981) című kézikönyve együtt, egy kötetben tárgyalja a második világháború utáni magyar irodalmat műfajonként, korszakonként, nemzedékenként, és világosan utal külön fejezetben az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a kárpátaljai és a nyugati magyar irodalomra. S talán itt említhetjük meg a Párbeszéd Magyarországgal című kötetet, mely a nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírókat mutatja be (1991). A kötetet Pomogáts Béla szerkesztette. A hazai nagyközönség számára Ötágú síp címmel jelentetett meg antológiát 1992-ben a határokon túli magyar irodalomról. Pomogáts Béla irodalomtörténeti munkásságának egyik legfontosabb, legjelentősebb területe - a nyugati magyar irodalom vizsgálata, értékeinek felfedezése, irodalomtörténeti feltérképezése. Kulcsfontosságú A kirekesztéstől a befogadásig című általános jellegű tanulmány, melyben a nyugati magyar intézményeket, fontos irodalmi műfajokat és legfontosabb képviselőket, a nyugati szellemi hatásokat, az „irodalmi nemzet” (Szabó Zoltán) felfogást, a nyugati magyar irodalom jövőjét tekinti át. Ez a probléma, a nyugati magyar irodalom jövője lényegesen megváltozott az 1989-es rendszerváltás után, a hazatelepülés és a hazai megjelenés lehetőségeinek változásával. (Félig függ össze ezzel a kérdéssel például Márai Sándor elzárkózása a nyugati magyar közösségektől vagy Határ Győző különállása, 1976-os istenhozzád-mondása az emigrációnak.) Hasonlóképpen nagyon lényeges társadalmi-politikai-irodalmi vonatkozású A magyar-magyar kapcsolatok horizontja az ezredfordulón című tanulmánya, melyből egy-egy abszurd történetet szeretnék kiemelni. Thinsz Géza, a Stockholmban élt, a közelmúltban elhunyt költő Adjatok már egy magyar tolmácsot című versében arról ír, hogy Budapestre érkezve egy hivatalos ember megkérdezte tőle: óhajt-e tolmácsot? Ő udvariasan meghajolt, és folytatták a beszélgetést - magyarul. Thinsz Géza, a magyar költő, szeretett szülővárosában - „magyar” tolmácsot kap. A „tolmács”, „idegenvezető” - sajnos - sok esetben Közép-Európában az államhatalom embere, besúgó. A másik abszurd történet hőse maga a szerző, aki hivatalos akadémiai kiküldetésben jár Bukarestben és Kolozsváron, s az Egyetemi Könyvtárban szeretne kutatni. Tolmáccsal megy, franciául és románul beszélnek. Később derült ki, hogy a könyvtáros magyar, és csak románul beszélhet hivatalosan. Ezt a történetet azzal fejezi be Pomogáts, hogy ekkor értette meg Ionesco, az abszurd dráma mestere - román származású, román társadalmi környezetből került ki. 150
