Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
csendőrkerület területén túlra is terjedő nyomozások országos irányítása szempontjából a nyomozó osztályparancsnokságnak. A nyomozó osztályparancsnokság a csendőrség országos, központi szerve volt. Neve az idők folyamán változott, de feladata nem. Nyomozásokkal nem foglalkozott, csak az országos áttekintéssel irányította a nyomozó alosztályok munkáját. Vezetője, majd parancsnoka csendőr alezredes, később csendőr ezredes volt. Helyettese őrnagy, illetve alezredes. Közbiztonsági szempontból közvetlenül a belügyminiszternek, míg személyi és fegyelmi tekintetben a csendőrség felügyelőjének volt alárendelve. A nyomozó osztályparancsnokság a következő szervezettel működött: a. Hírközpont Feladata a bel- és külföldi sajtó híreinek figyelemmel kísérése, a csendőrség híreinek sajtóban történő elhelyezése. Összeköttetést tart fenn a különböző sajtó- és távirati irodákkal. Élén csendőr százados állt, aki a bűnügyi nyilvántartást is vezette. b. Bűnügyi nyilvántartás Az ország egész területét - így nemcsak a csendőrség által ellenőrzött területet - felölelően nyilvántartotta az összes olyan személyeket, eseményeket, tárgyakat (bűnjeleket) és kiderítetlen bűncselekményeket, amelyekre a csendőrőrsöknek és a nyomozó alosztályoknak a közbiztonsági és nyomozó szolgálat során szüksége lehetett. Az adatok forrásait a körözések, az őrsök jelentései, a rendőrség közlései és egyéb úton szerzett hírek jelentették. A csendőrség eme nyilvántartása közvetlen kapcsolatban állt a budapesti főkapitányságon (rendőrség) működő csendőrségi összekötőtiszttel és annak az útján - halaszthatatlannak tűnő esetekben közvetlenül is - adatokat szolgáltatott az őrsöknek és a nyomozó alosztályoknak. A bűnügyi nyilvántartás a csendőrség „házi intézménye” volt, így a csendőrségen kívül álló szerveknek nem szolgáltatott adatokat. A Hírközpont naponta jelentette meg az ún. Nyomozati Értesítőt, melyet a csendőrség nem perrendi házi jellegű kiadványának neveztek. Az őrsök minden olyan közbiztonsági, illetve nyomozási jellegű közleményt, melyet az összes őrsökkel és a rendőrséggel tudatni szándékoztak, a nyomozó osztályparancsnokság hírközpontjának küldtek meg, melyet az aznap megjelenő Nyomozati Értesítőbe kötelező volt felvenni. Ezt az értesítőt a csendőrség szervein kívül a rendőrség összes hatóságai is minden nap megkapták. A közbiztonsági és nyomozati munka másik igen fontos „segédeszköze” volt a Nyomozókulcs. Ez a zsebalakú kötet évente két alkalommal jelent meg, és az elfogandó személyek felismeréséhez szükséges összes személyi adatot tartalmazta. Kéthavonta pótlást adtak ki hozzá. Adatainak forrását a Bűnügyi Körözések Lapja és a Nyomozati Értesítő szolgáltatta. Ezzel a Nyomozókulccsal minden szolgálatban álló csendőrjárőr rendelkezett. A nyomozó osztályparancsnokság jól felszerelt bűnügyi laboratóriummal rendelkezett, melynek vezetője csendőr százados volt és minden őrs és nyomozó alakulat közvetlenül igénybe vehette a segítségét. A nyomozó osztályparancsnokságnak saját csendőrségi összekötőtisztje volt a budapesti rendőr főkapitányságon. A feladata a csendőrség és a főkapitányság közötti érintkezés közvetlenné tétele, sürgős ügyekben a személyes eljárás és az írásbeli érintkezés meggyorsítása volt. A fővárosban nyomozás céljából megjelent összes csendőrjárőmek jelentkeznie kellett az összekötőtisztnél, akitől a megfelelő eligazítást megkapták. Ez azért volt fontos, mert a rendőrség és a csendőrség nyomozási illetékessége mindig a bűncselekmény elkövetésének helyszínéhez igazodott, viszont a saját területen megkezdett nyomozás a másik szerv területén is folytatható volt, de arról az illetékeseket tájékoztatni kellett. Amennyiben a csendőrőrsöknek bármilyen nyilvántartási adatra volt szükségük, az 140
