Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
tény. Miként tény az is, hogy amikor Horthy értesült a koncentrációs táborok "működéséről" - auschwitzi levél - a deportálásokat leállíttatta. Ezt kérte tőle a pápa, a svéd király és Roosevelt elnök is, igaz egyik sem fenyegette azzal, hogy lógni fog. Tény, hogy a magyarországi zsidóság vesztesége hatalmas, megközelíti az ötven százalékot. A koncentrációs táborokban, a munkaszolgálat teljesítése során, az orosz hadifogságban, a "malenkij roboton", a nyilas hatalomátvétel után elpusztultak száma megközelíti a 400 ezret. Végezetül egy megjegyzés: úgy látom ma Magyarországon, a magyar sajtóban tényekkel, érvekkel megszólalni nem könnyű. Eljött - visszajött? - az ideje az érzelmek, indulatok harcának. A történetírástól távolálló jelzők, mások pocskondiázása vált divattá. Amikor ilyen mondatokat olvasok, akkor "elismerően" kell megállapítanom, hogy az elmúlt közel félévszázad "marxista brossára irodalmának" magjai nem hullottak terméketlen talajba, vannak akik még ma is aratnak/arathatnak belőle. Levélféle Gosztonyi Péternek Kedves Péter! Érdeklődéssel olvastam levélváltásodat a Magyar Nemzet 1991. május 8-i számában dr. Magyar Károllyal. Úgy vélem tökéletesen igazad van abban, hogy Horthy Miklós és felesége hamvai a család akaratának megfelelően hazatérhessenek magyar földre. Senkinek sincs jogában megtagadni ezt a lehetőséget a halottaktól, de nem szükséges állami dísztemetés. A továbbiakban a volt államfő 1944. október 15-16-i szerepét és tevékenységét vizsgálod. Engedd meg, hogy ehhez kiegészítéseket fűzzek, annak a tudatában, hogy ebben a kérdésben köztünk sincs konszenzus. Másként értékeled Te és másként értékelem én Horthy Miklós ekkori szereplését. Én úgy vélem, hogy a kormányzó életének egyik legnehezebb pillanata volt az, amikor Sztálinhoz kellett levelet írnia, Te úgy véled számára ez természetes volt, hiszen az országért tette. Ez biztos igaz, de nem örömmel tette! Szívesebben fordult volna a nyugati szövetségesekhez, akik nem csak számára, de a politikai és katonai vezetés számára is a háborúból történő kiválás megbízható lehetőségét jelentették (volna). Nem véletlenül repült 1944 szeptemberének első felében Náday István nyugállományú vezérezredes a nyugati szövetségesekhez. Ott próbált a kormányzó "eredményt" elérni. De mit vitt magával Náday? Erről nem sokat tudhatunk meg Horthy emlékirataiból és nem érdeklődött erről Náday Istvántól sem senki. Úgy tudom az OSS jelentések is semmit mondók ebben a kérdésben. Nézzük tehát a kormányzói "utasítás" szövegét, melyet Náday István 1945 októberében átadott Vasváry József altábomagynak, ki azt megőrizte és a másolatot 1954. szeptember 2-i levelében eljuttatta Hennyei Gusztávhoz; A kormányzó kézírásának eredetiségét Lengyel Béla altábornagy igazolta. "A csapataink mind a határon állnak és benn nincs erőnk a német megszállást letörni. Tudnunk kellene, hogy a fegyverszünet kérése megakadályozza-e az oroszok és oláhok beözönlését, mert ha nem, jobb harcolni, legalább kikerüljük megrohanásunkat és agyonbombázásunkat a németek által. Kívánatos volna, hogy az Entente rábírja a Szovjetet, hogy határainkat ne lépje át, akkor összes erőinket haza 94
