Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
hozhatnánk és energikusan léphetnénk fel. Vagy sürgősen szállítsanak néhány hadosztályt partra Fiúméban és jöjjenek túl a Dunára. Most naponta Amerikaiak, Szovjetek, Angolok és oláhok bombáznak. Ne bántsanak. Már minden gyárat amely hadiüzem, minden repülőteret és olajraktárat, hidat, stb. úgy is tönkre tettek és a konkurens ipar megsemmisítésének csak a németek húzzák hasznát. Nem mi kaptuk Erdély felét a németektől, hanem az oláhok. Hitler többször hangsúlyozta, hogy csak a Románok többszöri ismételt kérésére vállalta a bécsi döntést, melyet azok előre elfogadtak. A király proklamátiója nem felel meg a valóságnak." (Forrás: Hennyey Gusztáv hagyatéka Ungarisches Institut München.) Tudjuk Náday István tárgyalásai eredménytelenek maradtak. A nyugaü szövetségesek Magyarországot kérésével a Szovjetunióhoz irányították. Igaz felcsillant, felcsillanhatott még egy utolsó reménysugár. Miután a Szovjetunió felrúgva a szövetségeseivel kötött megállapodást és bevonult a vele hadban nem álló Bulgáriába és ott azonnal rendszerváltást "eszközölt” a nyugati hatalmak véglegesen ráébredtek, hogy a Sztálinnak kötött megállapodások nem tekinthetők "szentírásnak". A québeci konferencián változó Churchill-i és Roosevelt-i véleményt Habsburg Ottó juttatta el Eckhardt Tiborhoz, aki 1944. szeptember 21-én levelet írt Hennyey Gusztávnak (e levélről a címzett 1958-ban szerzett tudomást): "Ottó főherceg legutóbbi távirata arra a váratlan utolsó lehetőségre utalt, mely módot ad arra, hogy a legrosszabb végzetet - szovjet megszállás Sz S - elkerüljük. De ami ma még elfogadható, az lehetetlenné válhat, ha a helyzet tovább romlik. Ezért nem szabad tovább időt vesztegetni. Teljhatalmú megbízottak vigyék azonnal a végleges magyar döntést Bakách-Bessenyeyhez, vagy Aporhoz. Magyarországnak két kötelezettséget kell elfogadnia: 1. / Feltétel nélküli megadás Amerikával és Angliával szemben, de nem Oroszországgal szemben. 2. / Tényleges katonai támogatást az angoszász haderőnek Ausztria felszabadítása céljából. Amit Románia nyújtott az oroszoknak, azt meg kell tegye Magyarország az angolszászoknak a legelső adandó alkalommal, amely később lesz meghatározva. Időközben Magyarország őrizze meg haderejét, belső rendjét, és területét, hogy használható érték lehessen a nyugaü szövetségesek oldalán. Ha Magyarország ezeknek az előírásoknak megfelel, megtarthatja helyét a nyugati világban. Kérlek cselekedjetek sürgősen. A márciusi náci invázióért a megtorlás erkölcsileg jogosult, politikailag nélkülözhetetlen. További habozás végleges romlásra vezet." (Forrás: Hennyey Gusztáv hagyatéka Ungarisches Institut München, a levél német fordítását lásd: Gustav Hennyey: Ungarns Schicksal zwischen Ost und West München, 1975. 86-89. old.) Az Eckhardt-féle levél nem érkezett meg a címzetthez. Végül is magyar delegáció indult Moszkvába 1944. szeptember 28-án. A Faragho Gábor vezette magyar küldöttség 1944. október 11-én aláírta azt az előzetes egyezményt, amely a fegyverszüneü tárgyalások megkezdésének előzetes feltételeit szabta meg, tehát nem fegyverszüneti megállapodást. Közben Budapesten érdemben semmi nem történt. A tervezett "kiugrásról" egy szűk kör értesült csak, szinte kizárólag olyanok, akik a honvédség csapatai felett nem rendelkeztek. A döntő személy, a honvéd vezérkar főnöke, Vörös Sándor vezérezredes tájékozatlan volt. Te pontosan ismered, hogy a harcoló, hadműveleü területen lévő 95
