Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
SZÉKELY ÉVA Domokos Pál Péterre gondolva — tiszta, nagy szeretettel Hamvazószerdán, ahogy néhányezred magammal álltam koporsója mellett, hallgattam a Moldvából és Csíkból jött asszonyok énekét, a kormány képviselőjének beszédét, a mindenhonnan jött papság és tanítványok végtelen sorát néztem, azon tűnődtem, ha az ember elég sokáig él, megélheti az általános elismerést is. 1961-ben, a pillanatban, hogy betöltötte a 60. életévét, nyugdíjazták tanári állásából. Más taníthatott 70 évesen is, de neki mennie kellett, pedig maradni szeretett volna. Belebetegedett, a szíve került veszélybe. Testsúlyának felére fogyott, barátai búcsúzni jöttek hozzá. Ha akkor meghalt volna, bizony nem álltunk volna ennyien ravatalánál. Az eszmék, amelyek mellett sziklaszilárdan állt élete minden pillanatában, akkoriban éppen nem voltak népszerűek. A 60-as évek elején, házi őrizetét megelőzően, a rendőrségen megkérdezték, mifélékkel foglalkozik.- "Nem csinálok mást, mint mindig, a magyar népért dolgozom."- "Jóember, maga el van maradva, nincs itt magyar nép meg német nép, hanem nemzetköziség van" - oktatta ki a rendőr.- "Nem úgy hívják ezt az országot, hogy Magyar Népköztársaság?" - kérdezte Péter bácsi. Igen, más időket élünk. Ha idén márciusban nem hallottam a szót "magyar" ezerszer, hát egyszer sem. Nekem, mindenesetre, túl sokszor. Tudta-e mindenki, aki ott állt, kit temetünk? Elmondta ugyan az egyik búcsúztató, hogy 15 millió magyar halottja elptt állunk, de mégis, óhatatlanul, felmerül a gondolat, igen, most igen, de mióta és meddig állunk egységesen mellette? 0 nem változott a változó időkben. Terve, az ötkötetes MAGYAR ARANYKÖNYV, még megvalósításra vár. 1988 novemberében Teleky Bélának ezt írta: "Mintha egy szimpátialehelet végigvonult volna a világ felett a magyarok mellett, de megfogható eredményt nem látok... Nincs biztos alap, amin járhatnánk! Senki se tudja, hogy hányán vagyunk magyarok. A tizenöt millióban megállapított számból vajon az itthon maradt tíz millió magyar-e még? Ki nyugtathatna meg az emigrált öt millió valódi magyarságáról? Nincs megszervezve a magyarság! Meg kell szervezni tehát! Az öt kontinensnek megfelelően az öt kötetes Magyar Aranykönyvet életre kell hívni... Egy nyomtatványt kell előállítani, amelyet minden családfő saját kezűleg tölt ki két példányban. Egyiket saját maga tartja meg, másikat az Arany Könyv székházában őrzik. Ezen a nyomtatványon a belépő tag kijelenti, hogy ő magyar, kinek hazája az Árpád által elfoglalt és Szent István által megszervezett Magyarország... belép a Magyar Aranykönyv tagjai közé és a magyar nép kérdését minden vonatkozásban vállalja és magáévá teszi. «Ki156
