Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Dr. Szilágyi József, Nagy Imre titkára például a forradalom elárulásával és hazaárulással vádolta Kádárt és társait. A per szovjet tanácsadója, Sumilin ezredes úgy döntött, hogy ilyen Szilágyi-féle, heves jellemű, megtörhetetlen ember nem maradhat a vádlottak között. Ezt megelőzően Losonczy Gézát mesterséges táplálás ürügyével eltétette láb alól. S nemcsak a vádlott-csoport összeállítását kellett megváltoztatni. A "súlyos beteg" Dr. Radó Zoltánt (aki oly megbocsájthatatlan puhasággal elnökölt), leváltották. Helyébe a keménykezű Dr. Vida Ferencet nevezték ki. Dr. Szilágyi Józsefet 1958. április 24-én egy külön perben elítélték és kivégezték. Majd két évvel a forradalom leverése után, 1958. június 9-én kezdődött a Nagy Imre és társai, a kirakat nélküli kirakatper tárgyalása, amikor Kádár már konszolidálta hatalmát. Romániában azon melegében, a forradalom lázas napjaiban, a harc gyors eldöntése érdekében rendezték meg Ceausescu és felesége titkos perét. A tárgyalás a vérbosszú légkörében kezdődött. A bíráktól kezdve a jkv. személyére is a BM. tett javaslatot, a pert a BM. épületében rendezték. A tárgyalás időtartamára még a védőket és a bírákat is őrizetbe vették. Szinte minden paragrafusát megszegték a BP.-nak. Mentőtanúkat nem hallgattak ki, korabeli dokumentumok ismertetését mellőzték. A bírósági iratokat a per befejeztével nem az IM., hanem a BM. irattárában helyezték el és azokat továbbra is naprakészen vezették. A per anyaga rövidesen megjelenik. Ezért csak Nagy Imre utolsó szavait, jövőbe látó prófétai kijelentését idézem: "Kétszer próbáltam megmenteni a szocializmus szó becsületét a Duna völgyében: 1953-ban és 1956-ban. Ebben először Rákosi, másodszor a Szovjet hadsereg akadályozott meg. Nekem e szenvedélyektől és gyűlölettől túlfűtött perben életemet kell adnom eszméimért. Nem sajnálom. Azután, amit önök csináltak belőle, úgysem ér semmit. Bizonyos vagyok benne, hogy eljön az idő — nem is olyan sokára amikor higgadtabb légkörben először a nemzetközi, majd a magyar munkásmozgalom, a magyar nép igazságot szolgáltat eszméimnek, nekem és barátaimnak. Abban is biztos vagyok, hogy a történelem el fogja ítélni gyilkosaimat." Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án kivégezték. Dr. Szilágyi József kivégzését is úgy tüntették fel, mintha az ennek a pernek a keretében történt volna. Én életfogytiglani börtönbüntetést kaptam. Donáth Ferenc 12 év, Tildy Zoltán 6 év, Jánosi Ferenc 8 év, Vásárhelyi Miklós 5 év. A Fő utcából a Gyűjtőbe kísértek, ahol a 476-048-as rabszámot kaptam. Majd megtörjük; - fenyegetőztek őreim - még itt sem akar engedni a negyvennyolcból. "Ismerd meg hazánk börtöneit" országjáró mozgalom számomra hat és fél évig tartott. (Ibi levele. "Icu tanti") A börtönben titokban készített rádiókészülék és "fekete levél" útján kaptuk az első híreket a készülő amnesztiáról, a tárgyalásokról, amely a magyar kormány és a nyugati hatalmak között folyt. A megegyezés szerint, a nyugatiak leveszik a "magyar kérdést" az ENSZ napirendjéről, ennek fejében Kádárék kiengedik a politikai foglyokat. Ezután U Thant ENSZ főtitkár ellátogat Magyarországra. Keleten a fogoly sok mindenre jó. Fejét el lehet küldeni a haragvó nagyúmak. Megtermeli rabtartási költségeit. Végső fokon váltságdíj is kapható érte. A nyugatnémet kormány 22 millió dollár hosszúlejáratú kölcsönt adott a Kádár-kormánynak az üzlet fejében. 1963. március 25-én léptem át a börtönkapun, a parlamenti választásra készülő 33
