Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
nak még szovjet szuronyokra támaszkodni?" Vagy most ébredtek rá, hogy ezt a modellt már csak a szovjet hadsereg tudja életben tartani?) Kucsera, Szalma, Ferencsik a legvéresebb kezű Fő utcai hóhérok küldözgetnek Kádár nevében felhívást és fenyegetést hozzám? Brutális katonai és titkosrendőri módszerekkel nem lehet tartósan egy népet leigázva tartani. Kavarogtak a gondolatok a fejemben. Tehetetlen porszemek vagyunk e szörnyű viharral szemben. Hol van hát az ember szabad akarata? Itt előttem! Amikor ismét választanom kellett. Ezekben a percekben, amikor eldöntöttem, hogy még az életem árán sem hajtom végre a tankpártiak utasításait. November 5-én elindultunk a jugoszláv követségre. Lányunk után. Még ma is tisztázatlan a körülmény, ahogyan az oroszok elfogtak, majd Szeröv tábornok, a KGB-főnök letartóztatott. Három hónapot töltöttem fogságukban. Ők ötlötték ki azt a "Tőrdöfés-legendát", ameiy alapja lett a későbbi ÁVH gyártotta vádiratoknak. Ennek lényege az volt, hogy a hadsereg és rendőrség áruló vezetői fogták le a proletárdiktatúra védelmére felemelt fegyvereket. Holott ők is tudták, hogy e feltevés a mesék birodalmába tartozik. Futásra lendülő lábakon kívül az ÁVH-t sem láttuk jeleskedni. 1957 február végén, március elején új jelszó járta be Budapestet: MŰK. A hatalom egy gyors terrorítélettel, Maiéter és Kopácsi kivégzésével akarta megfélemlíteni a lakosságot. Vizsgálóink kéjelegve tájékoztattak, hogy az ítéletet a Katonai Legfelsőbb Bíróság március 13-án hozza meg, a halálos ítéletet 14-én végrehajtják és az erről szóló közlemény március 15-én jelenik meg a sajtóban. A vádiratot március első hetében váratlanul visszavonták. Erről így ír a múlt évi rehabilitációs határozat: a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának 1989. július 6-i határozata 6. pontja szerint: "Maiéter Pál és Kopácsi Sándor ellen a legfőbb ügyész már 1957. február 28-án vádat emelt a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál, majd tárgyalást tűzött ki az ügyben. A tárgyalást utóbb elhalasztotta, majd 1957. augusztus 29-én - a vád elbírálása nélkül - a BM. irattárába helyezte az ügyet. (A nyomozási anyag holléte ismeretlen.)" Eddig az idézet. Több mint valószínű, hogy azért kellett ezeket az iratokat eltüntetni, mert nagyrészt az orosz nyelven felvett jegyzőkönyvek is szerepeltek benne. Ki tudja ma már a BM. indítékait? Mindenesetre még utólag is kapkodom a fejem a 180 oldalas vádirat, ítéleti anyag, törvényességi óvás és a felmentési határozat olvasása közben. Nagy dolog, hogy ezt megérhettük. A vádanyag eltüntetése csak egyike a számos törvénytelenségnek. Hosszú ideig az volt a feltevésem, hogy a MUK-pert azért vették le napirendről, mert kettőnk ügyét a már formálódó Nagy Imre-perhez csatolták. Mint kiderült, ez csak egy része az igazságnak. Negyedszázadnak kellett eltelni, hogy kezembe kerüljön egy megsárgult újságcikk, amely magyarázatot adott arra, milyen véletleneken múlik egy ember élete. Yves Montand és felesége 1959 márciusának első hetében Budapestre érkezett. Világos, hogy a világhírű baloldali művészpár látogatására nem lehetett prezentálni az "ellenforradalom" két katonai vezetőjének a fejét. A MUK-per után rendőri vezetők, majd összevont honvéd, rendőr, nemzetőr vezetők pereinek fabrikálásával kísérleteztek a BM. és a volt ÁVH vezetői. Majd ezt is elejtették és 1958. február 6-án megkezdték az első Nagy Imre és társai "próbaper" tárgyalását. Két nap után a tárgyalási elnapolták. A próbaper korszakzárónak bizonyult. Itt tört meg első ízben a csekista kirakatperek rendezőinek hatalma. A bíróság előtt lélekben meg nem tört vádlottak álltak. 32
