Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
GÉCZI JÁNOS (a sziget ósfenyve) fosszíliavers még nem tudtam mi az ami azokon az éjszakákon szétszerelt- jött s távozott az esthajnallal markában kínai alumínium ültetőlapáttal amely el-elpenderült ha hozzáért a kavicsokhoz de semmi másról nem beszélt - később magával vonszolt egy ködöt kicsi lélek rugdalózótt benne fénykötélre fogva - nem értettem a hullámosán ringó szemhatárt miért keretez egybe a szorgos látogatókkal s forral vegyületté mint gyümölcs cukorrá az ásványt gázt és fotonokat - akkor érkezett az erdei cincér hamukék-pöttyös szárfedővel s írott betű szép két csáppal ki odalopakodott már egyszer a térhez- nos engem az a tér látogatott kinek hol szétoszlott hogy egybeállt a neve: a szinusz-hátú tenger - először a tejbolt omlott ki a park széléről majd a kórház és a sárga húsú templom hogy végén a városból semmi sem maradt - aztán gyíkmadár telepedett lombomba s időnként körém gömbölyödött egy tobozállat hogy lihegése köpenyébe belebújjak - nem nem az a szorongás mégcsak rettegésnek se nevezném baljós érzet verte ki kristályaival törzsem mint akit telített sóstóba hajítottak- szétfosztódott a barátcinege
