Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
az újságos bódé szeméttartálya s emberkoptatta márvány járólapok s amit jelenlétnek tudtam lecsatolta szárnyát s mind belebúttak kéregvésetembe de az itt jártunk * szeretlek is kihullt belőlem beszorult egy meg sem született kézbe és késbe -reménytelen zálogok halma nő egy hullából vagyok és sok szarufából rőzséből így visszazuhanva a permbe - a szétomlott városról történetet csináltam ma hajnalra s mint tömött bőröndöt az utas úgy emelem izzadtság-szkafanderban elkészítettem az agyagszőke lányokat kricsmi előtt álló sörrösszekér lovát de mindent szétmosott a bömbölő tenger amely haragját a bogár annyira ismerte -ha hajdan a látogatókkal zsúfolt éjszakákban most állok egyedül az ősvíz szigetén alattam magmaágyban szuszog a bakony embriókékek rugdos a balaton fáradt jövőt gondolok nekik szégyenekkel teljest- ráznak a forty szelek míg sorra elnevezem a száműzetés nummulitatörmelékes lankáit (ez a locska szökőkút - ez a óvárostér -s ez a matulka-pékség - ez a lépcső lesz ami 1991-ben hozzám vezet) - elmúlt a jövő -beleszimatolok a kénszag légbe négy levélt ejtek a medúzák kocsonyás kalapjára mindegy hogy ördög az isten akivé váltam magam vagyok - itt leszek - és mint a végtelen szörnyet a bíborkagyló hallgatom hogy mormol a szelídített tenger
