Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
SIMANDI AGNES Tűz Tamás Krisztus-élménye Most, hogy az életmű befejeződött, majd jönnek az ügyes árusok, vagy jobb esetben az ikonfestők, továbbragozni a ragozhatatlan szépséget, kihirdetni a csodát (talán ki is árulni valamit a titokból), ami a költő után maradt. De ki fejti meg mégis az álmatlan éjszakák minden fájdalmas stációját, azt, hogy a költő húsz gyönyörű kötetéből tizennyolcat idegen nyelvi környezetben írt, azt, hogy sohasem élt sikereiből, igen, inkább átvirrasztotta az éjszakát (ha sírva is), és reggel mégis mosollyal tudta köszönteni a hajnalt. Mint ahogy azokat is, akik vándorbottal kezükben zörgettek be hozzá, jó szót, kenyeret kérve. Minden kornak megvan a maga divatja. A költők is divatba jönnek, ha divatosan írnak. De leginkább akkor jönnek divatba, amikor eltávoznak az örökkévalóságba. Mikor már nem szólnak vissza, s az életmű a maga fellebbezhetetlen valóságával hagyja magát bonckés alá vetni. Ezt a kegyetlen igazságot jó lenne egyszer megváltoztatni, de senki sem tesz ellene. Virágcsokrokat és cirádás szóáradatot hozunk helyette a költő hamvaihoz, igazoljuk saját igazunkat. De ki látja a sápadtan háttérbe húzódó árnyat, a szomorúságtól elnehezült délutáni tájat? Mintha szólni akarna. És szól is. Ha valóban azt olvassuk, ami a papíron áll. Amit a lélek mond a léleknek. *** Az alábbiakban Tűz Tamás Krisztus-élménye címmel megjelenő esszét három évvel ezelőtt írtam, felkérésre. A kézirattal együtt elküldött versem abban az akkor indulása első számait élő lapban megjelent, az esszé azonban nem. Talán sohasem fogom kideríteni, miért. A lap azóta is él, de talán megbocsátják nekem a szerkesztők, hogy nem várom tovább válaszukat és a kéziratot most kicsit kibővítve a Szivárvány rendelkezésére bocsátom azon szomorú alkalomból, hogy Tűz Tamás 1992. április 7-én a hamiltoni Szent József kórházban elhunyt. Lévén a dátum fájó közelsége, most írni hirtelenjében valami komolyat, azt hiszem felelőtlenség lenne tőlem. Viszont ez a kézirat Tamás által is megerősített, az a néhány változtatás, amit hozzáadtam, semmit sem módosított a szöveg eredeti jelentésén. *** Tűz Tamás sorsköltő. Minden, amit ír, amit fogalmaz, lényének legmélyéből fakadó tapasztalatainak önmagán átszűrt esszenciája. Ugyanakkor gondolatai kozmikus tereket igényelnek. Aligha találunk a magyar irodalomban hozzá hasonló poétát, aki belső 6
