Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
lélek-rezdiiléseit, mikroszkopikus élményeit ilyen hitelesen tudná a makrokozmoszba kivetíteni. Nem véletlen használtam az iménti jelzőket, hiszen Tűz Tamás lelki alkata és formateremtő egyénisége az általa olyannyira szeretett Bartók Béláéhoz hasonló. Ha Krisztus-élményéhez közelítünk, ezt a kivetítési folyamatot figyelembe kell vennünk. "Nem én írom a verseket, azok írnak engem" - vallotta magáról Tűz Tamás a válogatott költeményeit tartalmazó könyv fülszövegében. A meghökkentőnek mondható, Babitsot parafrazáló, kijelentés mögött mély szakadék nyílik. Sokkal komolyabb, mint azt az első pillanatban gondolnánk: elrejtőzés és kitárulkozás egyszerre. Igen, az alany rejtőzik, hogy a cselekményt, az élmény szépségét, máskor fájdalmát, de mindenképpen személyes vallomását kimondhassa. Sokszor olyan nyíltsággal beszél Tűz inüm világáról, hogy az olvasó már-már azt hiszi, a titok közelébe jutott, megtudott valami döntő lelki mozgatórugót az alkotóról, - s akkor hirtelen Tűz Tamás hangot, alakot vált, újabb álarc igézetében röpíti tovább a költeményt. Végső soron így érezzük mi is hitelesnek, hiszen az szép igazán, amiből újabb utak vezetnek a megismerés és tapasztalás, az érzelmek és az álmodás kifogyhatadan tájaira. Tűz Tamás Krisztusélményénél fogalmazhatunk teológiailag is, Isten és teremtése azért szép és tökéletes többek közt, mert végtelen, következésképp kifogyhatatlan. Az embert felfedező vágya egyre hajtja kiismerni és befogadni e csodát. Tűz Tamás Krisztus-élményét boncolgatva tehát elsőnek az alany fönt vázolt rejtőzködését találjuk. A költő rejtőzik, de ez nem is olyan egyszerű. Vallani akar belső látomásairól, Istennel, a transzcendenssel megélt belső viharairól, s hirtelen rájön a maga emberi, esendő kicsiségére. Ezen a ponton születik meg a csoda: a kölcsönös egység, a Hatalmas és a kicsi találkozása és egymásra hatása. Néha "cserélődnek". Személyiségük átadása és befogadása a másik által mint lázas, szerelmi élmény hévül, akár a misztikusoké. Nem a misztikusok nyelvével, hanem azok tapasztalatával. Mert Tűz Tamás nyelve mindig megmarad konkrétnak, néha fájón őszintének, de amit kimond, az már a lélek által transzformált világ: egyedül az alkotás mindig az emberméretü titokra utaltam de a mű már felismerhetetlenségig nem az enyém (3x3x3 Fölserdült angyalének) Keresztény költői világról lévén szó, a szóhasználat természetesen a keresztény szimbólumok világával töltekezik elsősorban. Maga Krisztus azonban a legritkább esetben alanya a versnek. A költemények alanya ugyanis mindig a költő, ő a cselekvő vagy a cselekvés befogadója. Egészen különleges élményt ad az a ritka alkalom, mikor Krisztus megjelenik a versben, sejthetően vagy konkrétan, ez esetekben nincs is rá jobb kifejezés, minthogy Krisztus történik vele. Ilyen kiáltások szakadnak föl belőle: 7
