Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
írta róla A kiszolgáltatottak előszavában: "Szentnek született Maga volt a megtestesült jóság, az önzeüenség, a humánum, a becsület, az értelem, s végül az önfeláldozás. Az égiek nem hagyják az ilyen halandót sokáig a földön. Ezér kellett meghalnia mindjárt a forradalom másnapján. A földi gonoszság, a mérhetetlen terror gyilkos golyója oltotta ki fiatal életét. Most bizonyára ott ül valahol a Mennyek Országában, az őt körülvevő angyaloknak mond Arany-, meg Petőfiverseket." A kiszolgáltatottak vázlatát - ismereteim szerint - mindjárt szabadulása után kezdte írni. Mindenkit megelőzve számolt be a Recski Kényszermunkatáborban szerzett élményeiről. Ekkor vetette papírra a fogságban "fejében írt" verseit is. A kézirat 1956-ban került ki Nyugatra és először a müncheni Griff Kiadó gondozásában jelent meg 1957-ben, később elnyerve a Madách Alapítvány díját. Az otthoni, jelen kiadást - felölelve benne bátyja Recsken írt verseit is - húga, Mária, szorgalmazta. Időközben a Magyar Országgyűlés is lerótta kegyeletét Földváry-Boér Elemérrel szemben: 1991. október 23-án, a forradalom és a hősi halála harmincötödik évfordulóján posztumuszán tüntették ki az 1956-os Emlékéremmel. A földi poklokat megjárt hű társunk a Mennyek Országában bizonyára tud erről is. Görgey Guidó Patkolni kell a Bársonyt Domahidy Miklós: Patkolni kell a Bársonyt. Drámai müvek. Bern: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem; Budapest: Únio Szerk. 1991. ill. 278 old. Rendhagyó könyvet lapozunk, valódi ritkaságot sok szempontból. Az első ok talán az, hogy az irodalmi műfajok közül a dráma valódi mostohagyerek, igen kevés születik belőlük, hátmég a "nyugati irodalomban!" Hiszen még a klasszikus, ha akarjuk összmagyar irodalom, sem dicsekedhet különösen ezzel a műfajjal. Legyünk reálisak: van egy pár "nagy" drámánk, (Az Ember Tragédiája, Bánk Bán, Néma Levente), van Molnár Ferencünk s még egy pár színdarab, amiket mindenki ismer, de valójában a színműírás „elhanyagolt" irodalmunkban. Felmerül tehát a kérdés: miért is ima valaki drámát az emigrációban? Hisz "kinn" a bemutatás csaknem valamennyi előfeltétele hiányzik: nincsenek magyar színházak, nincsenek egy helyen tömörülő társulatok, nincs állami támogatás és a közönség javarésze nem elég gazdag vagy/és igényes. 1956 óta született ugyan egy pár színpadi mű "kinn", de napvilágot (kiadást/publikációt) csak kevés látott (a folyóiratok közül csak az Új Látóhatár-ban) s ezek legnagyobb része rádió/hangjáték volt, és szinte egy se került színpadra. Gondolok itt Cs. Szabó bibliai eseményeket feldolgozó játékaira (a BBC-ben mentek le), Csokits János hangjátékaira, Kováts Aladár, Dénes Tibor és Háy Gyula alkalmi megszólalásaira. Valódi drámákat csak Határ Győző írt (a zseni, aki minden műfajt tud és csinál a legmagasabb szin-144
