Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
esetében a képzőművészeti elemek dominálnak - minek következtében silány képzőművészet az eredmény. A perfomance esete összetettebb, s túlzás lenne lapos színművészetté degradálni, ami önmagában is vegyes "műfaj". Az akcióművészet (happening, performance) leginkább XX. századi jelenség, s ennyire tiszta formában a korábbi időkben ismeretlen. * Kísérletező műveket alkotni annyit jelent, mint félkész alkotásokat hozni nyilvánosságra. * Az avangarde, meghirdetve a kisérletezést, szélesre tárta a kapukat a dilettanizmus előtt. Garmadával jöttek - s jönnek - a középszerű "művészek", s művek. Ebből egyenesvonalúan következik, hogy miért falta föl az idő az avantgarde cégére alatt született alkotások java részét. Csak azok a művek maradtak fönn, amelyek nem maradtak meg a puszta formabontásnál, de valamit teremtettek is (Kassák L.: A ló meghal...) * A feláldozott merénylő. * Új individualizmust! Új szubjektivizmust! Hitelt az egyénnek, a személyiségnek! Kollektív monológ! Mindenki a magáét mondja, mindenki kitárulkozni akar - de senki nem figyel oda a másik szavára. * Új vandalizmus? * Válság van? Soha jobb pillanat a művészetnek! * "Eszébe jutott, hogy egyszer, amikor apjával együtt járta a földeket, önkéntelenül így kiáltott fel:»ó, milyen szép!«, és zavarba jött, mert apja arcán az öröm jelét látta. Hiszen éppúgy azt is mondhatta volna:»ó, milyen borzasztóan szomorú!« A fogalmazás csődje volt az, ami kínozta; a felismerés kezdete, hogy a szó csupán esetleges formája az élménynek." (R. Musil: Törless iskolaévei) ★ A gondolat több, mint amit szavakban/szavakkal kifejezhetünk. * Úgy látszik, kinek-kinek külön rá kell jönnie arra, hogy a nyelv milyen kevéssé képes kifejezni cselekedeteinket, érzelmeinket, érzéseinket., s a bennünket körülvevő világot 10
