Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

A’ fzolgálók’ fzáma ritka vala régen a' Magyar AfzCzonyoknál, nem azért,, hogy tölök a ki-ne tölt vólna; hanem Mértékletes életek Törvényéhez tartozó fzokáfok hozza vala úgy magával ; De minekutánna Lajos Tsáfzárt a’ Lek vize mellett minden erejével egybe-ronthatók, és Német Orfzágnak fok Kintset fzámtalan Rabokkal egytitt Hazánkba takarithatók, az ACzfzonyok-is Szolgálókra kapának, és azonnal tsinoffabban-is kezdek magokat vifeini. a)

Minérnü Czármozattya légyen a' térméízetnek az ACzCzony, én azt tovább nem visgálhatom; hanem ha futtatom-is egy darabig elmémet rajta* tsak meg-kell ott illanom, a hói a’ Férjáak Czármozásanak akarok végire menni. Nints-, mivel ditsekedgyék az emberi Terméfzet AfSzfisony^ nélkül; a’ hói Anya nints, Apa ünts ott, Féíjfr Férjfiat nem Szül ; Afzfzonynak kell lenni r a’ kiről mondhassuk, hogy Férjfiat hozott e’ világra. A’ Termefzec rendit tartó é* aunak uttyár őriző állat hát az Afzfzony * és tsak arról tartom, hogy é jó útból ki» faotlott fájzat, a’ ki úgy ízületik ugyan ACz-: fzonytól, mint ember, de magár nem vifeli ofztáa úgy, mint emberséges ember.

Ezek igy lévén, nem hitethetem-ei magammal, hogy nem fzép, és nem Nemes dolgot vettem Pennámra , mikor az Afzfzonyok Törvényét kezdettem iráfomraal egybe-fzedni.,