Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

Akárki mit tartson közönségefen az Afzfzonyokrúl, Mii Magyarok ditsekedhetünk azzal, hogy Afzfzonyink betsületünkre voltak fok dolgokban. Ha Tifztaságot, ha eröss, ha bátor ízivet, ha Hűséget, ha emberséget » ha állhatatosságot kell valaliót keresni az Afzfzonyokban, feilebet találni mind ezeket, ’s több fö jóságoss*rktfítsöket a’ Magyar ACzfzonyoknál. Ki irigyelheti hát nékik azokat a’ fok fzép engedefmeket, melyek rendelve vannak fzamokra Törvényinkben? -ki-vetheti fzememre nékera-is, hogy én azokat ki-fzedegettem , és illyen jó dicséretben találtatott Afzfzonyink kedvéért egybe-foglaitam 7

Bizom azért, hogy nem tsak az Afzfzonyok, hanem máfok-is jó neyen véfzik, és fogadgyák tőlem e’ Munkát. írásával oda tzeloztam, hogy3- midőn Hazánk, Nemzetünk dolgairól az bofzfzas Békesség fok fzép Könyveket kéCzittett tsak az én üdömben is, ennyi réfzében-is dolgainknak alábbvalók ne lennénk más' Nemzeteknél, kik magok-is Afzfeonyi Rendeknek dolgairól, ’s TörvényirÓl-is Könyveket írtak, ki-botsátvdn azokat fzabados olvasásra. Tzéloztain pedig egyfzersmint oda-is , hogy leg-alább a’ fzegény árvák, és Özvegyek láthatnák mindenkor azt-is, tninémíi engedelmi, és kedvezéfi vannak hozziljok a’ Törvénynek, 7s azok fzerént óltaknazhatnák magokat, és gyermekeiket, ha hiborgatóik találkoznának. Kívántam pedig egéfzfz munkámmal Hazám. Nyelvén kedveskedni édes Nemzetemnek, mind Magyarnak, mind Székelynek.