Szivárvány, 1990 (10. évfolyam, 31. szám)

1990-06-01 / 31. szám

; kiterítve fekszem és magárahagyottan fekszik bennem. Fent látom csillagok, lent látom nyüzsgő férgek, ők. Nem jó középen lenni, csak középen lenni nem jó! Lerogyni valaki lába elé, felkönyörögni a combja szagába. Szaga illata magasába. Lenni valakié! Lenni? Mi dolog, hogy az eszed folyton azon jár? ^ Min? A halálon. A pont a pillanat, amelyben megragadható, még visszaköthet a világhoz. Vágyakozni 4- ez cselekvés. Akarok lenni boldog nak, így valahogy, a széjjelúszott vitorláshalak, a hal dokió ékszerteknőc algás kövei között. Némely mondat visszafelé sem fölfejthető, még ennyi fedezék, vagy ez is kiszolgál talán. Múltamat elmulasztottam valahogy, már látszik a nagy és véres rés. Kizuhan rajta vagy belé visszazuhan. Mindegy

Plugor Sándor munkája