Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

kis hírt, beszámoltak, hogy a városnak ezen meg azon a részén mi a helyzet, letették a kis kövecskéjüket a nagy, zavaros mozaikhoz, és szaladtak tovább. Idegenek voltak és névtelenek, általában angolul sem tudtak, vagy én tolmácsoltam nekik, vagy Nyerges, amelyikünk éppen kéznél volt. Elég sok katona is bejött, őket általában az attaséknak tolmácsoltuk — így állt össze apránként a képünk a katonai helyzetről is. Emlékszem egy fiatal katonatisztre — elmondta, hogy ő a Kiliánban van, és elkérte a telefonszámunkat, hogy ha valami érdekes történik a Kilián körül, ő majd telefonon jelenti nekünk — aztán telefonált is többször, kapcsolták mindjárt hozzám, és hallottam, hogy próbálja túlkiabálni a harci zajt:

— Jönnek a bitangok! Itt jönnek!

És különös volt, ahogy a telefonon egy-két másodperccel előbb lehetett hallani az ágyúlövéseket és a gépfegyverek kelepelését, mint ahogy a levegőben jutott el hozzánk a hang — —

Nyerges még júniusban elkezdett járni a Petőfi Kör üléseire - egyszer én is megpróbáltam elmenni, de nem fértem be, közel sem jutottam a tömegtől, be kellett érnem egy általános benyomással. Nyerges viszont a Petőfi Körben megismerkedett jó pár íróval meg zeneszerzővel — most ők is bejöttek a követségre. De velük Nyerges tárgyalt, úgyhogy én nem tudok semmi közelebbit erről a látogatásról. Csak egy zeneszerző neve rémlik homályosan, talán Lajtának hívták — ő többször is járt bent Nyergesnél.

Aztán, úgy október utolsó napjaiban fokozatosan elkezdett csendesedni a város. Már egyre kevesebb fegyverzajt lehetett hallani, az oroszok eltűntek Budapest belső kerületeiből-----Október 29-re márannyira normalizálódtak a viszonyok, hogy szerveztünk egy autókaravánt, és a diplomata-családokat kiutaztattuk Bécsbe, valamennyi gyereket, és a feleségek nagyobb részét is. A nagyobbik gyerekeim, a 15-éves iker-fiam nem volt velünk a forradalom alatt, ők véletlenül éppen Pittsburgh-ban voltak a nagyszülőknél - hálát adtam érte az Istennek: így nem tudtak belekeveredni semmibe; mert az. ilyen korú pesti fiuk bizony szépen benne voltak a dolgokban nyakig, a fiaim pesti barátai is harcoltak! Kiment akkor a feleségem is a két kicsivel — azért megkönnyebbülést jelentett ez is, így mostmár biztonságba tudtam mindnyájukat. Attól kezdve aztán kevesebbet is jártam haza. Ha időm akadt, hazaszaladtam, a szakácsnőnk hamar melegített valami ételt - de volt tennivalóm épp elég, és ha nem jutottam haza, úgy is jó volt-----Végre aztán Washington-ban is megértették, hogy azért most mégis érdemes lenne egy kicsit odafigyelni a budapesti eseményekre, és elküldték a már hónapokkal korábban kinevezett új követet. Tom Wailes-97 -