Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Washington-ból Bécsbe repült, hozta magával az új konzult is — valamelyikünk kiment értük kocsin, és november 2-án be is futottak Budapestre.

Mi még előzőleg panaszkodtunk Washington-nak, hogy akadozik az összeköttetésünk, nincs biztosítva a rendszeres kapcsolattartás, kértünk segítséget ebben a vonatkozásban is — ennek megfelelően Wailes hozott magával egy rádiótechnikust, meg egy használható rádiókészüléket, ezzel végre megoldódott ez a gondunk is. Azonnal üzembehelyeztük a rádiót, elkezdtük sugározni az üzeneteinket Münchenbe.

Tom Wailes vadonat új ember volt Budapesten, semmilyen részletes ismerete nem volt a helyzetről, senkit nem ismert de legalább magasabb rangot viselt, ,,miniszter” volt, nem csak ügyvivő, szélesebb jogkörrel rendelkezett, és tapasztalt, ügyes diplomata volt, ráadásul sokkal határozottabb egyéniség mint Barnes. Rögtön a megérkezése után öszszehívott minket egy értekezletre, meghallgatta a véleményünket, aztán kiosztotta a szerepeket, meghatározta a teendőket - ez már magában is kedvezően hatott a munkatársakra. A rádióval kapcsolatban sem aggályoskodott: kijelentette, hogy ha a magyar hatóságok vagy az oroszok megint belénk kötnének, akkor átvisszük a rádiót az ő lakására és ott működtetjük, de valamilyen összeköttetésre mindenképp szükségünk van. Másnap reggel ÚJRA összeültünk, MEGINT részletesen elemeztük a helyzetet, átgondoltuk a teendőket — az első két napon elég pozitív hatást keltett Wailes.

November 2-a péntekre esett, és Wailes csak délutánra ért Budapestre — akkor már késő volt, hogy bármit is intézzen. Másnap szombat, megint csak nem túl szerencsés időpont hivatalos lépésekhez — vasárnap, 4-én pedig már megindult az új orosz invázió. Úgy tudom, Wailes szándéka az volt, hogy hétfőn, vagy valamikor a következő hét elején rendezi a helyzetét, bemutatja a megbízólevelét a Nagy Imre-kormánynak — erre azonban már nem kerülhetett sor. Az az igazság: őt is hirtelen, váratlanul érte, hogy belökték a mélyvízbe. Nem nagyon volt ő erre a meleg helyzetre felkészülve. Próbált volna határozottságot mutatni - közben azonban tájékozatlan volt, és ennek megfelelően lassú, passzív. Talán túlságosan is óvatos volt — nem tudom. Igen, sajnosezaz igazság!

November első napjaiban csendes volt Budapesten, és eléggé bizakodó volt a hangulat: úgy látszott, hogy győzött a forradalom. Oroszokat egyáltalán nem lehetett már látni a városban, az emberek boldogok voltak, és az élet is kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, néhol már a boltok is kinyitottak, sok helyen ingyen osztogatták az élelmiszert az utcákon, mert teherautó-számra hordták fel vidékről, ajándékba küldték a parasztok. És politikailag is nyugodt volt a helyzet — akkor úgy láttuk, hogy talán most létrejöhet egy általános kiegyezés és- 98 -