Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

SZILÁGYI DOMOKOS (1938-1976)

Határok

Határokon járok örökké, mindig csak a határokon; ami inneni, ami elérhető: végül is fájni kezd, fájni, hogy megtudjam az odaáto/,

5 hazudom is, hogy megtudom,

vár a határokon

a szent hazugság, a remény,

vár — várom, várjuk mindannyian,

itt, a határokon;

tágul a határ, követem,

indulok, megyek — tágul a határ,

így lesz átléphetetlen,

így leszek egyre gazdagabb,

s annál sóvárahb, minél gazdagabb.

Határokon járok örökké, örökké hazudom magamnak is, nektek is — mindenkinek ! —: hogy átlépem majd, magammal viszem szomorú poggyászként a Földet, — : megvámolják majd, mert van, van határ, amelyen át nem engedik poggyászomnak gyilkos felét, őrült felét, képmutató felét, hullafoltos felét, zimankós, havakkal könnyező, halállal teljes felét, és elválik, igen, elválik a hazugság a reménytől, millió-éves házasság után, s addig is, addig is járom a határt, járva járom, s minél könnyebb poggyásszal lépek át majd, annál mélyebb nyomokat hagyok a talajban.-5 -