Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
Meglepetés — Akkor tehát holnap reggel! — futott a hír. És másnap reggel megrepedezett a föld. az aszfalt, a házakban a falak... Mindenütt kibuggyant a piszkos lé. — Miért szégyell minket az ember? Követeljük jogainkat! — zúgott a sötét áradat. — Nyilvánosságot akárunk! Az emberek hamuszín arccal tekintgettek jobbra, balra. Csalogány és szamár- Ne úúúgy! — üvöltött, iázott a szamár. Figyelj csak engem! Olyat ordított, hogy beleremegett minden állat. A csalogány alig tudta visszatornászni magát a faágra, ahonnan a rémület lesöpörte. Csodálta a szamarat. Állandóan körülötte lebzselt, hátha sikerül ellesnie a titkát. Az pedig egyre kibírhatatlanabbul ordítozott — hizlalta hangját a csodálat. A csalogány szégyenkezve gondolt vissza lágy trilláira, naivitására. És míg torkát igyekezett a szamárordításra hangolni, kezdte elfelejteni a saját énekét. Nehéz ügy Egy csendes nyári délután sikerült elveszítenie könnyeit. Hosszú séta után megkönnyebbülten, derűsen ért haza. Levélszekrényében értesítést talált: „Ma délután letétbe helyeztek nálunk egy csomagot az ön részére. Valami sós folyadékot tartalmaz. Felhívjuk figyelmét, hogy ha ön holnap reggelig nem jelentkezik nálunk tartozékának átvételéért, akkor azt szabályaink értelmében mi fogjuk a lehető legrövidebb időn házhoz szállítani. Jelszavunk: Gyorsaság és pontosság! Tisztelettel (ebben a mai világban is) A TALÁLT TÁRGYAK SPECIÁLIS HIVATALA”
