Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
GYUKICS GÁBOR Kolibri szelidítés Arra az elhatározásra jutottam, hogy elhatározom magam. Öt évi halogatás után vittem csak dűlőre, az először, másodszor, harmadszor sőt sokadszor is átgondolt szokatlannak tűnő és szinte meghatározhatatlan szinonimák halmazából álló, makacs, pince mélységű kalandnak számító kirándulás lehetőségét. És még mindig csak a lehetőségnél tartok, jó lenne végre megtalálni a kivezető utat, de mindig csak várom az alkalmat, soha nem keresem. Viszont mire a dűlőigeijutottam a lehetőség is megérkezett. Talán ha hamarabb jön a dűlő a lehetőség is hasonlóan jelentkezik. Kitörni! Itt tartok. Végül is létre jött. még egy kicsit vártam, de most már nyugodtabb vagyok. Kitörtem a láthatatlan szögesdrótkerítés mögül, mint gömbvillám érkeztem vissza a gyerekkorba. Újrajárni, beszélni, élni tanulással múlatom az időt. Van pillanatnyi különbség a két gyermekkor között. Most nincs, aki fogja a botot biciklim mögött, magamnak kell reinkarnálódnom. Még sűrűn megbotolhatok, mint néhány béketervezet. Szájharmonika kreativ hangja iramlik felejthetetlenül pórusaimon keresztül zsigereimbe. Ezt a bizsergést kész vagyok beláthatatlanul, bevégezhetetlenül, javítások nélkül feldolgozni, élvezni és tovább adni. Az új élettel is így, az új nyelvvel is így kellene azonosulnom. Még mankóval lépegetek rendszertelenül, ideje lenne, hogy felváltsa a bot, amit már néha a cilindert helyettesítő közönséges fejfedő felélóbálhatok. Mire azt is átadom az utánam jövőnek, próbálom hinni, hogy sapkám is cilinder jelleget ölt! Facsavarszerű élettel megáldott büntetésem nagyon kiáll egyelőre a falból. Ami eddig történt csak ismétlése előző életemnek. Lám nekem két életem van. Az egyiknek vége, bár néha belőle táplálkozom, mint guberáló a szemétrakásból. Disszertáció jellegű gőzzé válás folyamata alakult ki sejtjeim körül. Ki se látni mögüle. Megakadtam. Egy kocsmában hevergetek egy tonetten. Rolling Stones a fejek fölött, a lábak alatt, ketté szakítva a marihuana füstjét, kokain ködön áttörve illet a szózat „fújd ki az orrod, kitisztítom az agyad”. Sakkfigurák nem engedelmeskednek a kábuló kezeknek, megilletődve támolyognak a kockák között, amelyeket már meg is kellene mászniuk. A capucinó illata is meghátrál, hányát fekszik, odadobja magát a kábulatnak. A harmadikat iszom lassan-lassan, megszédül az asztal papírom alatt.- 37 -
