Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

Üvegház Vásárhelyi Vera: Skorpió hava, Róma, 1988. Vásárhelyi Vera most megjelent kis kötetében Urai önéletrajzot ad olvasói kezébe: napfényes, gondtalan gyermekkorát, sejtésekkel és félelmekkel teli fia­talságát ..mondja el", mégpedig úgy. hogy nem eseményeket, hanem hangulato­kat rögzit; jobban mondva idéz vissza a varázslók óriási intenzitású akaratával. A szerzőre egyébként is jellemző ez a nosztalgikus sóvárgás. Akármelyik könyvét vegyük kézbe, olyan érzésünk van. mintha üvegházba lépnénk: meg­csapja arcunkat a forró, fülledt levegő, körülöttünk dzsungelsűrüségű burján­zás... De mindez nemcsak átvitt értelemben létezik, hiszen valóságban is szereti „festegetni” a növényeket, a gazos, egymásbaakaszkodó, méregzöld indákkal teli kertet, a zabolátlan, kényére-kedvére tenyésző természetet, amely valószí­nűleg szemérmesen eltitkolt belső életének, lefojtott szenvedélyének szubli­mált rajza. írásai engem mindig Henri Rousseau festményeire emlékeztetnek. Ha módomban lenne, az ő egyik képét alkalmaznám fedőlapnak. Autóbiográfikus vallomását prousti alapon, tárgyakból, pontosabban régi dokumentumokból kiindulva kezdi, melyeket férje távollétében egy elfe­ledett fiókból keresgél elő. Van köztük gyászjelentés, múlt századi szakács­könyv. sőt a Palladio-stílusban épült lőkösház.i családi kastélyról szóló építé­szeti ismertetés is. Az. első három fejezet ezekkel a tárgyi emlékekkel indul, hogy aztán kép­zettársításról képzettársításra szökdécselve, a legkülönbözőbb témák pattan­janak elő. Élvezettel részletezi a háború előtti, földbirtokos életében mindenna­pos munkákat (nagymosás, tarhonyakészítés. disznóölés...), dea nagystílű ven­dégeskedéseket. szórakozásokat is; főként azonban szabad barangolásait öcs­­csével. Miklóssal és a kedves állatpajtásokkal. A későbbi fejezeteknek nincs ilyen ..tárgyi" kiindulópontjuk. Belelendülve az emlékezésbe, most már maguktól is ömlenek a képek; ízek, illatok, színek so­kasága hódítja el az. olvasót, aki mindent élesen lát maga előtt, sőt; élménysze­­rűen át is él. A titkos érzések, rejtett gondolatok azonban tartózkodón háttér­ben maradnak, illetve élő és élettelen dolgokon, tájakon keresztül jutnak csak szóhoz. Vásárhelyi Vera nem mentes a szorongásoktól, sejtésektől, misztikus élményektől sem. Ezek. a félig tudatos megnyilvánulások ott settenkednek a realitás hátterében, néha-néha villantva csak elő fátyoluk foszlányait... A szerző valamely „Hold” vonzásában — állandóan álom és valóság határán egyensúlyozza magát, örökös rettegésben attól, hogy egy hirtelen mozdulat következtében, véglegesen átbillenhet a realitásba. A könyv egyik érdekessége a sashegyi apácazárda és a francia nővérek kü­lönös világának, pedagógiai metódusainak leírása. Az ott töltött nyolc eszten­dő fájdalmas tapasztalat volt a pusztáról érkezett, vad, szilaj „csikónak", aki­nek végülis sikerült betörni kellőképpen a gerincét ahhoz, hogy a végén a vas­fegyelem és vak engedelmesség gyakorlatát „hasznosnak" ismerje el. Pedig, az intézet nem a „struggle of life"-re nevelt, és különösen nem vetett számot az el­következő zord idők követelményeivel. Nem ennek a nevelésnek a következ­ménye-e vajon a lemondó meghátrálás, a túlzásba vitt szerénység és szemérem, ami egy lírai alkotó prózaírónál, amilyen Vásárhelyi Vera. nem föltétlenül előny. 141 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom