Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
A fegyverszünet aláírásának története és rendelkezéseinek ismertetése csak egy része a könyvnek. Több fejezetben tárgyalja az előzményeket, kezdve a teheráni konferenciával, az utolsó fejezetekben pedig a végrehajtást szolgáló. 1945 elején és tavaszán hozott intézkedésekről, végül a hadifoglyok hazatéréséről olvashatunk. Az értékelés szempontjából Korom Mihály nagyjából a hagyományos vonalat követi: a Szovjetunió jóindulatát, segítőkészségét igyekszik bizonyítani. Nem említi például a visszaéléseket, polgári személyek hadifogságba való hurcolását. a hadifoglyok tömeges pusztulását, amelyről azóta már nyomtatásban közzétett számadatok vannak Magyarországon. De itt-ott olvashatunk kritikus megjegyzéseket is. például szó esik olyan angolszász javaslatokról. amelyek a magyarságra nézve kedvezőek voltak, de a Szovjetunió elutasította őket. Közli a szerző azokat az amerikai és angol panaszokat, amelyek szerint megbízottaik nem tudnak beleszólni a Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkájába, intézkedéseibe — és a szovjet választ is: ugyanez a szovjet megbízottak sorsa Olaszországban. A részletek bírálhatósága ellenére van néhány nagy igazság a könyvben. Sajnos, ezek nemzeti sorstragédiánkra utaló megállapítások. A mai emlékező számára felfoghatatlan az a tehetetlenség, amellyel a magyar vezetők a „kiugrást" előkészítették és végrehajtani próbálták. A fegyverszüneti szerződést olyan küldöttség tárgyalta és fogadta el. amely jórészt politikailag teljesen tapasztalatlan emberekből állott. (A tapasztalt diplomaták, akik a Sztójay-kormánynyal való szakításuk után a semleges államokban vagy Angliában várakoztak, nem mehettek Moszkvába.) A románok tárgyalóbizottsága engedményeket tudott kicsikarni, a magyaroké gyakorlatilag semmit. A könyv egyik főcélja, hogy a magyar fegyverszünetet összehasonlítsa az olasszal, finnel, románnal, bolgárral, és igen helyesen állapítja meg. hogy a magyaroknak átadott feltételek voltak a legkedvezőtlenebbek, s azokról alkudoztak legkevesebbet. A fegyverszüneti tárgyalásokról szóló rész jelentős mennyiségű, a magyar nagyközönség számára korábban hozzáférhetetlen információt tartalmaz. A könyv végén pedig táblázatokat találunk: I. A fegyverszüneti szerződések értelmében kiürített területek. 2. A kiürített területek nemzetiségi összetétele. 3. A kiürített területek lakosságának anyanyelvi összetétele. 4. Ugyanaz az 1910-es népszámlálás adatai szerint. 5. A magyarországi lakosság nemzetiségi összetétele a két világháború között. 6. A magyarországi lakosság anyanyelvi összetételének alakulása a két világháború között. Olyan adatok ezek is. amelyeket Magyarországon az egyszerű állampolgár korábban nem tanulmányozhatott. Megtudhatjuk, hogy a háború után újra elcsatolt területek lakosságának 1941-ben 55.39/-a volt magyar nemzetiségű. 50,5Çf-a magyar anyanyelvű. (Ma ezeken a területeken jóval kedvezőtlenebbek az adatok a magyarságra nézve...) Minthogy ugyanennek a területnek a lakosságából 1910-ben csak 36.69r volt magyar anyanyelvű, a területek megtartása esetén reményünk lehetett volna arra. hogy a magyarság idővel biztos etnikai többséggé válik. Ahhoz azonban más sors. másféle országvezetés és másféle eszmék kellettek volna a háború előtt, alatt és a ..végjáték" idején. Benedek Gábor- 140-
