Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

kellene előtérbe lépni, nem csupán a jólét és a boldogság, hanem a nyugalom és a haladás lehetőségének elsőszámú előfeltételeként.

Igen. csak egy ilyen pályán, mint a tiéd is. a bizalom igen ritka dolog, hiszen mindenki a saját céljait, érdekeit tartja szem előtt, olyannyira. hogy az érvényesülés vágya már minden mást a háttérbe szorít.- Tulajdonképpen az ember ilyen módon gyakorolja az állatvilágban tapasztalt bizalmatlanságot. Mégis több esély van a bizalomra, hogy megkaphatjuk.ha mi is elkezdjük gyakorolni. Szükség van rá. hiszen naponta tapasztalhatjuk utcán, buszon, villamoson az emberek magatartását bizonyos helyzetekre való reagáláskor. Sajnos ilyen szempontból mi egy eléggé elmaradott, kultúrálatlan országban élünk, de ez ugyanakkor nagyon jó táptalaj is ahhoz, hogy javítsunk magunkon. Magyarország az őrületes ellentmondások hazája. Valamiképpen keveredik a nyugat és a kelet hatása. Iái úgy képzelem, ha egy külföldi idejön, és felszínesen megnézi az országot, úgy az egy rosszabbul menő nyugati országnak néz ki. gondolok it pl. Spanyolországra. Azonban mélyebben megnézve, alapvetően különbözünk a ny.-európai országoktól, és itt nem is a viselkedéskultúrára, hanem az embereknek a körülményekhez való v iszonyára gondolok. De ugyanakkor nincs az a polgári demokrácia, amely olyan spontán erővel. XX. sz. második felében kirobbantott volna egy forradalmat, mint a magyar nép hihetetlen nyakassága. szívóssága.

Te mikor kerültél be a főiskolára?

1968-ban vettek fel. Ott mint utaltam már rá Kadosa Pál lett a tanárom. akinek első évben Kurtág György volt a tanársegéde. (A második évben Rados Ferenc váltotta fel.) Aztán mikorelvégezlem az akadémiát, rögtön tanár is lettem. Először, mint Kadosa tanársegédje, majd 1977-ben teljes státuszban folytattam mint adjunktus, később pedig mint docens, és máig is ott tanítok, de valószínűleg ez az utolsó évem.

Abba akarod hagyni a tanítást?

Igen. Azt hiszem a zenében nekem sokkal fontosabb feladataim vannak, és úgy érzem, hogy ezt a munkát nálam talán hivatottabbak is el tudják látni.

Nem gondolod, hogy azért sok olyan dolog van. amit átadhatnála következő generációnak?

Azt hiszem sokkal többet tudok nyújtani, vagy átadni akkor, ha játszom, vagy ha más módon veszek részt a zenei életben. Azonkívül úgy érzem, hogy mintha régebben nagyobb, eredetibb szellemű, őszintébb lett v olna az érdeklődés minden iránt. Ennek okát talán abban látom, hogy tehetségesebbek voltak, vagy voltunk, mint a mostaniak. Talán az igazán lehetséges emberek kevésbé félnek egymástól, mint a féltehetséges, üe mit is féltettek? Itt utalnék vissza a bizalomra. Igazán bizalomgerjesztő csak az tud lenni, esak az tud bizalmat sugározni, akinek nemhogy a fegyvertára teljes, battent egyszerűen a lehetőségei korlátlanok. Es ez a mai generációnál sajnos nincs így. Valahogy a zene is elvesztette már azt a fontosságát, amit még tíz évvel ezelőtt is biírt. fúl sok a produkció. a közepes előadás. A XX. század nem kedvez a művészeteknek, nincs az embereknek idejük arra, hogy elmerüljenek a dolgokban.

Téged mennyire befolyásol a többség véleménye, gondolok itt pl. egy koncerten a közönségre?

Természetesen én is ..viselkedem" a színpadon, tehát igyekszem, ha nem is a közönség kedvére, de mindenesetre nem ellenére tenni. Engem azonban elsősorban az érdekel, hogy az adott zenemű minél jobban szólaljon meg. Ez így igen egyszerűnek tűnik, de már egy tudatos repertoárválasztási irányvonalat is feltételez. Nem játszom olyan műveket, amelyek pillanatnyilag nem érdekelnek.- 124-