Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

tek a parlament előtti térre, lefegyverezték katonáinkat és elküldték őket haza. A harckocsikat birtokukba vették, és ott maradtak a parlament körül. Innen tehát nem várhattam támogatást, de megtudtam, hogy ott is tevékenykedtek szovjet katonák.Ezután telefonáltam a Honvédelmi Minisztériumba, a főügyeletes tiszttel akartam beszélni, hogy jelentsem neki a laktanyánál történteket. A telefonon Horváth vezérőrnagyjelentkezett, nekijelentettem a helyzetet és kértem tájékoztatást ill. utasítást. Ő közölte, hogy ott a H.M.-ben is bent vannak az oroszok, őket nem bántották és ők sem bántják őket. Fogalma sincs, hogy mi történt, itt nálunk a laktanyában valószínűleg provokáció lehetett, igyekezzek a tüzelést megszüntetni és a szovjet katonákkal beszélni. Segíteni nem tud, cselekedjek a legjobb belátásom szerint. (Ez utóbbi voltegyébként abban az időben a magasabb parancsnokok, a H.M.a V.K. általában megszokott válasza, utasítása ill. támogatása, ha valaki arra vetemedett, hogy felhívta és megkérdezte őket.) Segítséget tehát innen sem várhattam. Ugyanezt ill. hasonló választ kaptunk két héttel ezelőtt is a Vezérkari Főnökségtől, amikor a felkelők támadtak ránk, és közölték, hogy nem tudnak segíteni, a helyzet kulcsa Maiéter kezében van a rend helyreállításához a környéken. Aki eddig segített, az csak Maiéter volt aki öt harckocsival kijött annak idején a laktanyába. Magunkra voltunk tehát utalva. Felhívtam még a Corvin-közi és a Tompa utcai felkelőket, hogy mi náluk a helyzet. Közölték, hogy őket is megtámadták, a Corvinban akkor kapkodtak, osztották ki a fegyvereket, mondták, hogy igen nehéz helyzetben vannak. A Tompa utcaiak támogatást ígértek, őket eddig nem érte támadás. Egy tisztet kiküldtem a laktanyából, hogy derítse fel, milyen szovjet erők vannak a környéken. A Nagyvárad térről telefonált, a laktanya körül van véve szovjet harckocsikkal, (amit én is láttam a munkásszálló kapujából előzőleg) és újabb 40-50 harckocsiból álló egység halad a Nagyvárad téren, az Üllői úton a laktanya felé, és kb. ugyanannyi páncélozott csapat szállító autó (páncél koporsó) kíséri őket. Az egész környék tele van szovjet katonákkal, ő kb. 200-ra becsüli a harckocsik és páncélautók számát. Nem kis erők voltak tehát. Közölte, hogy ő már nem tud visszajönni a laktanyába, az oroszok mindenütt lezárták az utakat. Antal örgy. felhívott telefonon a Móricz Zsigmond körtérről és közölte, hogy ő kijött a H.M.-ből, a szovjet csapatok ismét bejöttek a városba, mindenütt tele van velük a város, legyünk óvatosak,nagyon vigyázzunk, kerüljük el a provokációt és az esetleges harcot a szovjet csapatokkal, ezek elsöprő túlerőben vannak és segítségre nem számíthatunk. Mondtam neki, hogy ez itt már késő, mi már „szerencsésen” harcban állunk velük. Ő is azt tanácsolta, próbáljam a tüzelést megszüntetni és próbáljak beszélni velük. Ez egyébként a Honvédelmi Minisztérium álláspontja ill. parancsa is, ő most jön onnan és így hallotta a Főügyeletes tiszttől. (Ezt előzőleg Hor- 86 -