Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
Egy katona a folyosón jelenti, hogy szovjet katonák törtek be lövöldözve a főbejáratnál, ahol a kapualjban és a földszinti folyósón a laktanya őrség és az őrszázad feltartóztatta őket. Úgy hallotta, hogy Ficzkó örgy. a főkapuőrség parancsnoka mindjárt a betöréskor elesett. Az őrszázadot Simon szds. vezényelte, akik a főkapuval szemközti első és második emeleti folyosókon helyezkedtek el és tűzharcban álltak a betört szovjet katonákkal. Bekövetkezett tehát az a tragikus helyzet, esemény, aminek nem kellett, nem lett volna szabad: minden szó nélkül, minden előzetes felszólítás nélkül megtámadtak, ránk törtek a szovjet csapatok, mintha betörők, banditák, fasiszták vagy mit tudom én mik lettünk volna. Erre igazán nem számítottunk. Nem is tudtam előbb elhinni, hogy ez általános támadást jelentene a hivatalos szovjet katonai vezetés részéről, hiszen Maiéter ezekkel Tökölön tárgyal a kivonulásról. Csakis valamiféle provokációra kellett gondoljak, aminek elkerülésére intett búcsúzáskor Maiéter. így vagy úgy, tény azonban az volt, hogy mindenképpen sajnálatos módon igen heves tűzharcban álltunk a támadó szovjet katonákkal. Hogy az őrség és az őrszázad védekezésképpen felvette a harcot és feltartóztatta a szovjet katonákat, az természetes volt. Parancsuk volt, hogy a laktanyába nem engedhetnek be senkit engedély nélkül. Valószínűleg nem is tudták az első pillanatban, hogy kik törnek rájuk a sötétben, az első reakció természetesen a védekezés, az ellenállás volt. De melyik magyar vagy akármilyen laktanyába lehetett volna ellenállás nélkül betörni. Nyilvánvaló, hogy az őrség kötelességszerűen felvette a harcot a betörőkkel szemben, legyen az bárki. Ez volt a természetes, ha nem ezt tette volna, megszegte volna a parancsot, a kötelességet. Ugyanúgy, mint két héttel ezelőtt is a körülményekhez képest ellenálltunk és harcoltunk az erőszakkal a laktanyába betörni akaró ill. betörő felkelőkkel szemben, csak azzal a különbséggel, hogy most már voltak fegyvereink is, és most már meg volt szervezve a laktanya védelme. Mindenekelőtt bármit is tettem ill. tehettem volna, előbb mindenképpen tisztáznom kellett a helyzetet. Átmentem a Liliom utcai munkásszállóba és ott a kapun kinézve láttam, hogy kb. 15-20 szovjet harckocsi áll a laktanya előtt dohogó motorral. A laktanya főbejáratánál és az ágyú szakította résnél egy-egy csoport szovjet katona mozgott, hallottam a beszédüket is. Visszamentem a laktanyába, telefonáltam a Parlamentbe, ahol tudtam, hogy Mecséri ezds. tartózkodott harckocsiaival. Meg akartam kérdezni tőle, hogy mit tud a laktanya elleni szovjet támadásról, mi a helyzet ott a Parlamentben és ha lehet harckocsi támogatást a laktanya elleni támadás elhárítására. Mecséri már nem volt ott, közölték, hogy nemrég elhagyta a Parlamentet, nepri tudják hová ment. Egy parlamentbeli tiszviselő közölte még, hogy az ablakon keresztül látta, hogy szovjet harckocsik jöt-85-