Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

pókban a Parlamentben legalább ugyanolyan zűrzavar és kapkodás volt. mint nálunk. Hát mi november első napjaiban tulajdonképpen még azt sem tudtuk, hogy hol van Nagy Imre! Legalábbis hivatalosan nem tudtuk. A Parlamentben volt, persze hogy a Parlamentben - de ezt is csak a szóbeszéd alapján lehetett tudni. Persze hogy megkereshettük volna, ha akartuk volna de hát nem akartuk. Washington nem akarta.

Hozzá kell tennem, hogy a többi nyugati ország követsége nem volt ennyire óvatos, merev és elzárkózó, mint mi. A harcok idején is, de utána is. még novemberben is elég élénk kapcsolatban voltunk a többi nyugati követséggel, az angolokkal, a franciákkal, az olaszokkal, egyiptomiakkal. törökökkel, gyakran telefonálgattunk egymásnak, kicseréltük az értesüléseinket, egyeztettük a helyzet megítélését és jól emlékszem, hogy például az angolok sokkal egyértelműbben Nagy Imre mellett álltak. mint mi. Vagy például az indiaiak ők nagyon is aktívak voltak, még november 4-e után is nagyon ambicionálták, hogy valamilyen diplomáciai támogatást adjanak a magyar forradalomnak. Az. indiai követ járt is nálunk, felkereste Wailes-t, emlékszem, még le is fényképeztem — mindegy, ennek nincs jelentősége. Úgy látszik, hogy a többiek pozitívabb viselkedése sem tudta befolyásolni az amerikai vonalat, nem tudta feloldani Washington gyanakvását és passzivitását.

November 4-e után kapcsolatban voltunk a jugoszláv követséggel is. Én is ismertem néhányat a munkatársak közül, olyanokat, akik beszéltek magyarul, felhívtam őket. meg a követünk is beszélt telefonon a jugoszláv követtel. Szerettünk volna legalább annyit tudni, hogy a magyar kormány bemenekült tagjainak az elhelyezése, ellátása és személyes biztonsága körül minden rendben van-e nem tudok róla, hogy ezen túlmenően egyéb téma is felmerült volna, valamilyen diplomáciai akció terve, vagy más efféle — mi NEM ajánlottuk fel. hogy esetleg átvennénk tőlük az. oda menekült magyar politikusokat, teljesen biztos, hogy ilyen ötlet nem fogalmazódott meg. De a jugoszlávok sem voltak túlságosan közlékenyek, az.érdeklődésünkre udvarias, rövid válaszokat kaptunk. Hogy a magyarok elhelyezését kielégítően megoldották, az ellátásuk biztosítva van. nincs semmi különösebb probléma. Csak annyit tettek hozzá, hogy egyelőre nemigen lehet változtatni a dolgokon, mert a helyzet azért eléggé feszült, az oroszok figyelik őket, körül vannak véve

Úgyhogy aztán amikor november végén az oroszok kicsalták Nagy Imrééket a jugoszláv követségről és elrabolták őket, amerikai részről megint csak nem történt semmilyen érdemleges lépés. De mit is lehetett volna tenni? Amikor elrabolnak egy olyan kormányt, amelyet mi sem ismertünk el?-56-