Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

tunk: ha éppen titokban akartuk volna tartani a dolgot, hozhattunk volna ezekből, senki nem jött volna rá, hogy Nyugatról származnak — de nem került sor erre sem. Nyugat-Németországban volt egy magyar hadtest is, önkéntesek, nem is jelentéktelen létszámmal, teljesen felfegyverkezve. csak az engedélyre vártak, hogy elinduljanak Magyarországra nem kapták meg az engedélyt.

Jó. fegyvert behozni, vagy katonai erőket, akár csak a magyar egységeket beengedni Magyarországra: ez elég komoly politikai kérdés, erről csak felelősségtudattal lehet dönteni. És én nem értek annyira a kérdéshez, hogy hozzá tudjak szólni. Az is lehet, hogy így volt helyes, hogy nem volt szabad az adott helyzetben katonai segítséghez folyamodnunk. Csakhogy nekem az az érzésem, hogy nem azért nem adtunk katonai segítséget a magyar forradalomnak, mert az amerikai vezetés úgy döntött, hogy ez helytelen lenne. Hanem mert SEHOGY SEM DÖNTÖTT. Hogy Washington nem is foglalkozott komolyan ezzel a kézenfekvő lehetőséggel. Nekem legalábbis semmiféle olyan adatom nincsen, hogy ezt a kérdést egyáltalán mérlegelték volna. Én nem azt bírálom. hogy nem hoztak Magyarországra fegyvert vagy amerikai haderőt hanem azt tartom hibának, hogy ezt a lehetőséget Washingtonban fel sem vetették.

Hanem ölbetett kézzel hagyták elvérezni a magyarokat, nyugodtan végignézték, hogy az orosz túlerő eltapossa ezt a nagyszerű forradalmat.

A mi nyolc katonánk, akik a követségen szolgáltak, még az egyenruhájukat sem vehették fel de azért civilben kijártak a városba. Alig lehetett őket visszafogni! Elmentek a Kiliánba is, még fényképeket is csináltattak magukról a szabadságharcosokkal, és szinte KÖNYÖRÖGTEK, hogy hadd mehessenek egyenruhában, fegyverrel, hadd segítsenek a magyaroknak „ha csak meglátnának minket az oroszok, amerikai katonákat, már futnának!” Ennek a spontán lelkesedésnek nyilván nem sok realitása lehetett de mindenesetre ez jellemezte a mi katonáink szellemét.

És az is nagyon igaz. hogy az oroszok FÉLTEK. Bennük nem nagyon lobogott a harci szellem. Minden jel arra vallott, hogy nem sok kedvük volt harcolni. A magyarok ellen sem hát még amerikaiak ellen! Ha csak egy kicsiny, egy jelképesamerikai erőt találtak volnaa magyar forradalom oldalán, nemigen hiszem, hogy fel merték volna venni vele a harcot. Könnyen meg lehetett volna fordítani az események menetét! De hát

Lehetett volna más módon is segíteni. Legalább diplomáciai úton. Ha Washington-ban komolyan és késedelem nélkül felmérik a magyar forradalom jelentőségét és a belőle adódó lehetőségeket, sokmindent lehetett volna tenni. Minimum annyit, hogy az Egyesült Államok azon- 53 -