Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

nal felvehette volna a kapcsolatot a Nagy Imre-kormánnyal - ez nagyon sokat jelentett volna nemzetközi téren, és komolyan visszarettentette volna az oroszokat az erőszakos lépésektől. Ha mindjárt október végén beküldenek Budapestre egy magasrangú amerikai kormány-képviselőt, elég másképp nézett volna ki a helyzet. Vagy lehetett volna az UN útján is lépni: ha mindjárt az első események hírére összeállítottak volna egy ENSz-delegációt és azt beküldték volna, hogy még október végén nyélbeüssön egy nemzetközileg ellenőrzött tűzszünetet, ezzel is stabilizálni lehetett volna a viszonyokat, meg lehetett volna állítani az eseményeket a győztes forradalom pontján. De hát mindez nem történt meg.

Ugye, „mi lett volna, ha ”, ez most már csak képzelgés, haszontalan játék a gondolatokkal. És utólag már könnyű okosnak lenni

Két tényező játszik itt tragikusan súlyos szerepet:

Ugye, mi ott a budapesti követségen teljesen a magyarországi események tüzében égtünk, kizárólag csak arra figyeltünk. Washington viszont nem. Mert éppen akkor volt a szuezi cirkusz is, meg ráadásul az elnökválasztás is Amerika sokkal inkább arra figyelt, mint Budapestre.

A másik meg: hogy Amerika nem bízott Nagy Imrében. Nagy Imre Washington-ból nézve egyszerűen egy kommunista volt — és nem vették észre, hogy már nem ez a lényeg, hogy már nem erről van szó. Washington számára nem látszott biztosnak, hogy a forradalom sodrában Nagy Imre meddig tud a hatalom birtokában maradni, és ha a felszínen marad is. nem látszott világosnak, hogy milyen irányba fogja vezetni az új Magyarországot. Kérdésesnek látszott, hogy a forradalmi kormány mennyire élvezi a nép bizalmát, hogy mennyire ez. az a politikai vonal, amit a magyar nép helyesel, akar, hogy tehát ez a felállás mennyire lehet egy stabil jövő alapja. Utólag persze azt kell mondani, hogy ezek a bizonytalanságok mind csak a hiányos tájékozódásból eredtek mert hiszen már november 4-én mindezekre a kérdésekre megkaptuk az egyértelmű választ. Az események UTÓLAG már hitelesítették Nagy Imrét — amikor már késő volt.

Én azt hiszem, hogy ha még egy kis időnk lett volna, ha M ÉG EGY HÉT rendelkezésünkre állt volna, és Nagy Imre azalatt is tovább ment volna a megkezdett úton mert biztos vagyok benne, hogy tovább ment volna! . akkor nekünk is több alapunk lett volna, hogy közeledjünk hozzá, és ezt valószínűleg meg is tettük volna. De hát az oroszok vigyáztak, nehogy időt adjanak erre. Vagy ha például mi tudtuk volna, hogy Nagy Imre táviratot küldött az ENSz-nek és segítséget kért eza távirat valahogy elkallódott New York-ban. vagy ellopták, nem lehet tudni, csak sokkal később került elő ha mi erről a táviratról tudtunk volna, akkor alkalmunk lett volna azonnal kinyilvánítani a támogatásunkat- 54 -