Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
tatódik az ellenállás. Talán leginkább a gyárakban. Emlékszem, valaki Újpestről telefonált többször is, álnéven jelentkezett, és rendszeresen beszámolt róla, hogy mi a helyzet az újpesti gyárakban, milyen a hangulat mi mindennel próbálkoznak - nem mondanám, hogy optimizmus sugárzott a hangjából, de azért nem úgy tűnt, mintha a játszma befejeződött volna már. Amennyire az utcai helyzet engedte, én is mászkáltam a városban újra, próbáltam szétnézni. Az volt a feladatom, hogy igyekezzek tájékozódni az orosz katonai erők mennyiségéről és elhelyezkedéséről — hát ez elég felesleges fáradozás volt, mert jutott belőlük mindenhová bőségesen. Ennél sokkal érdekesebb volt, amikor egyik nap - ez már jócskán november közepén lehetett, vagy a hónap második felében — egy telefonhívás alapján Rogers-szel kimentünk a Budapesti Munkástanács központjába, az Akácfa utcába, ahol éppen a gyárak munkás-vezetői tanácskoztak. Én főleg azért mentem, hogy tolmácsoljak Rogersnek.de végülis nem nagyon volt rám szükség, mert az egyik ottani ember elég jól beszélt angolul, elboldogultak nélkülem is. Viszont rendkívüli élmény volt találkozni ezekkel a munkásokkal: Kiderült, hogy ők még akkor is javában szervezkedtek, és hogy a gyárak változatlanul az ő irányításuk alatt álltak még akkor is. És kereken megmondták, hogy ők bizony semmit nem adnak fel, a harc megy tovább! Persze ezeket a dolgokat is jelentettük Washington-ba — de hát eléggé mindegy volt már. hogy mi mit jelentünk — December elején készülőben volt egy nő-tüntetés. Én onnan szereztem tudomást róla, hogy láttam, amint egyenruhás orosz katonák cédulákat dugdosnak be budai lakások ajtaján — szereztem is aztán egy ilyen cédulát, az állt rajta, hogy „Asszonyok, magyar anyák! Ne menjetek tüntetni, maradjatok otthon” — valami ilyesmi. Nem tudom, mi lett aztán ezzel a tüntetéssel, mert én december 6-án Rogers-szel kimentem Bécsbe, meglátogattuk a családunkat; kinn voltam párnapig.aztánamikor visszajöttem, már más kötötte le a figyelmemet. Aztán, ahogy múlt az idő, egyre inkább mára megvert forradalom képe bontakozott ki, a napi híreink is egyre inkább csak megtorlás eseményeiről szóltak. Egy-két epizódot magam is láttam belőle. Hát csak a lakásom ablakán kellett kinéznem!: Egyik este későn, úgy 11 felé, éppen lefekvéshez készültünk már - két lövés, a közvetlen közelből. A Tudományos Akadémiának egy részlege volt a Vorosilov úton. majdnem mellettünk — kinéztem az ablakon és láttam, hogy a sötét utcában embereket tuszkolnak be kocsikba. Másnap reggel tudtam mega házmestertől, hogy diákok menekültek be oda, egykori felkelők, azokat szedték össze, hurcolták el Meg végignéztem, ahogy március 15-e előtt orosz katonák magyar- 50 -
