Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

KORMÁNY fordulnak hozzánk egy ilyen kéréssel, akkor esetleg, legalább az első napokra — hát én nem tudom —

Meg sokat gondolkoztam utólag azon is, hogy miért éppen Mindszenti bíborost, és egyedül csak őt fogadtuk be, és hogy vajon mi történt, hogy az ő ügyét már ELŐRE rendezték, mielőtt még bejött volna. Évekkel később több magas rangú State Depatment-tisztviselőt megkérdeztem erről, de senkitől nem kaptam határozott választ. A 60-as években Washington-ban találkoztam Bob Murphy-val is, aki annak idején a secretary of state helyettese volt és a magyar ügyek referense, őt is megkérdeztem: emlékszik-e, hogy ki adta az utasítást a bíboros menedékjogának az ügyében. Azt felelte, hogy nem ő döntött ebben. És hogy azokban a napokban annyi ügy ment át a kezén, hogy képtelen már visszaemlékezni, ki kezdeményezte és ki hagyta jóvá a bíboros menedékjogát. Volt egy kollegám a State Department-né\, nem túlságosan magas beosztásban, viszont elég jól ismerte a magyarországi viszonyokat, amikor én 53-ban Budapestre kerültem, akkor ő is ott volt már pár éve, és ott is maradt hónapokig velem, amíg én bele nem csiszolódtam a munkakörömbe. Ő katolikus volt, és valószínűleg ismerte is a bíborost — él bennem a gyanú, hogy ő lehetett, aki Washington-ban elindította ezt az akciót. Azóta többször kérdőre vontam őt is — de kitért, azt mondta, nem tudja ki intézkedett. De azért én ma sem tudom kiverni a fejemből, hogy mégiscsak az ő keze lehetett a dologban. Megbeszéltem ezt a Bruegel-lel is, a kódossal, aki a táviratot vette, de ő is csak arra emlékszik, hogy az engedély táviraton jött, nem telexen, sifrírozva volt. De hogy a State Department melyik irodája adta fel, azt már nem tudja felidézni. Bruegel úgy emlékszik, hogy mi még jóval korábban, még októberben megkérdeztük Washingtont, hogy mit tegyünk, ha egy magyar politikus menedékjogot kérne a követségen — de erre a kérdésünkre akkor nem jött válasz. Ez a távirat viszont minden kérdés nélkül, és szinte már az orosz, támadás órájában ott volt a követségen.

*

November 4-e után — hát először úgy látszott, hogy mindennek perceken belül vége, hogy az orosz invázió órák alatt pontot tett a magyar forradalom végére. De nem egészen így volt: még napokig, még jó pár napig folytak a harcok Budapesten. Mi az első percekben elkönyveltük a végleges vereséget — pedig a magyarok még egyáltalán nem adták fel az. ügyet.

Továbbra is egymás után érkeztek a követségre a látogatók, megjöttek be a telefonhívások, általában olyan hírekkel, hogy itt is, ott is foly-49 -