Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Számunkra azonban, kicsiny, fogyatkozó, elbukott és magára haállam nem, vagy csak nagyon kis mértékben korlátozza az állampolgárt, mint fogyasztót, akkor már nincs értelme a tájékoztatásban és a nevelésben olyan korlátok közé szorítani, amelyek sokkal szűkösebbek annál a tudatállapotnál, amelyet ez az ember fogyasztóként már magáévá tett, megvett, kibulizott, becsempészett. Ez a tudatállapot — a fogyasztói ember — önmagában is elég sivár képlet. A fogyasztóilag szabadon engedett ember szellemi korlátozásának csak az lehet a következménye, hogy ez a nyugati — vagy török! — turista utakat fogyasztó átlagember szomorú tudathasadásos állapotba kerül: minden törvényes és törvénytelen módon igyekszik megszerezni és megőrizni a maga fogyasztói függetlenségét és az ebben gyökerező fogyasztói tudatállapotát, erkölcsét és erkölcstelenségét, ugyanakkor nem tesz és nem is kíván semmit tenni azért, hogy belföldön, maga körül, vagyis itt bent a létező szocializmusban saját kultúrát teremtsen, mert itt bent a tiltások, a korlátok, a „szöveg” és a „sóder” ettől nem csak elzárják, hanem ami roszszabb: ettől fel is mentik. Az ő kulturális égboltja már nem a saját hazája fölött van. S ez a mi megmaradási szempontunkból a jelenség tragikus oldala. Nem azért tartjuk szükségesnek a kultúra szerkezetének a megváltoztatását, ennek a szerkezetnek a mellérendelővé tételét a mostani alárendelővel szemben, mert a műveink nemjelennek meg, ha megjelennek, s még csak nem is azért, mert nem tudjuk elmondani, amit el akarunk mondani — noha természetesen erről is szó van, hanem azért, mert magyar kulturális égboltot akarunk kifeszíteni a magyar társadalom fölé, olyan égboltot, amelyre úgy néz fel a legegyszerűbb ember is, mint a csillagfényes augusztusi éboltra. Mint a sajátjára. (Ezt elmondva kénytelen vagyok egy szúrásra reagálni: micsoda nyugat-ellenség ez már megint, micsoda mélymagyarkodás és koppánykodás? Nos, válaszom egyszerű, ki tud olyan nyugati nemzetről, amely fölött nem a saját kultúrájának égboltja feszül? Tehát éppen, hogy nyugati jellegűnek szeretném én látni szegény magunkat. így, ahogy vagyunk, néhai Kelet Népe mivoltunkban.)

Ennek a szerkezetátalakításnak nem a széleken, hanem a legfontosabb központokban kellene megindulnia. Ma a legfontosabb kulturális és tájékoztatási intézmény a televízió. Ebben kellene létrejönniük a társadalom érdektegoltságának megfelelő részlegeknek, műhelyeknek, és ennek a műsorát, mégpedig a teljes műsorát, beleértve a tájékoztatást is, kellene a társadalomban valóban meglévő tagoltsághoz igazítani. Ma az a princípium, hogy a tévé a hatalom, a Párt legfőbb kulturális és agitációs és propaganda fóruma. Ennek a princípiumnak a jegyében jelenik meg estéről estére benne az amerikai gengszterek és a keményöklű detektívfelügyelők válogatott csapata és ezért hangzik fel belőle sorozat- 15 -