Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

sorát, közkatonákét, akik a kommunista ifjúsági szervezetek teljes feloszlatását követelték, az október 23-i utcai tüntetések résztvevőinek neveit, a magyar hadsereg kommunistaellenes tisztjeinek a névsorát, a nemrég szabadult Mindszenty bíboros köré csoportosulok neveit, stb. stb.

Pacepa „vezérőrnagy” (aki végig, rendületlenül így beszél önmagáról) Ceausescuja egy reszketően gyáva, szánalomkeltő félbolond, aki annyira fél a merénylőktől, hogy félelmében dadog, izzad, hány és reszket. Nem meri kétszer ugyanazt a ruhát, cipőt, kalapot felvenni, nehogy megmérgezzék, besugározzák rákot okozó sugarakkal vagy más titokzatos módon életére törjenek. Mivel gyáva, azokat, akiktől fél, gyorsan elteteti láb alól. Felesége buta, buja, ostoba, részeges áltudós, aki még férjénél is vadabb antiszemita. Fiuk, a trónörökös trágár kéjenc, aki politikai vacsorákon a pincérnők szoknyája alá nyúlkál és részegen levizeli az ezüsttálcára halmozott osztrigát, majd kényszeríti a gyáva, meghunyászkodó vendégeket, hogy egyenek belőle. Ceausescuné orrában turkál társaságban, gyémántokat követel fenyegetések árán is, az „elvtárs” kézzel, csámcsogva eszik és kezefejébe törli száját. „Öld meg, nyírd ki, pusztítsd el” üvölti utasításait reszketve Pacepának — aki persze az egész könyvön át nem csinál semmit, csak áll szerényen a fényképeken a .Nagy Főnök” mellett. Az ember elgondolkozik: vajon, ha ez mind így igaz, miért tartották ezt a Pacepát? Azért emelkedett tüneményes gyorsasággal a legravaszabb, leggyilkosabb vasfüggöny mögötti titkosszolgálat fejévé, mert soha nem csinált semmit? Nehéz elhinni!

Azt beismeri, hogy ő volt Yasszer Arafat P.L.O. vezető és a líbiai Khadaffi ezredes államfő hamis útlevél szállítója, de itt-ott azért büszkén elszólja magát egyéb gaztetteiről is.

Akárhogyis vesszük, akárhogyis nézzük, arckép ez a könyv. Annak az államfőnek az arcképe, akinek a kezében kétmillió Romániában élő magyar élete fekszik. Minél több amerikai ismerősünk, szomszédunk, munkatársunk, feljebbvalónk, beosztottunk megismeri ebből a könyvből Ceausescut. annál nagyobb lehet a reménység arra, hogy megszabadul Románia, Európa, és az emberiség ettől a szörnyetegtől.

Ha másként nem. hát úgy. hogy egy szép napon repülőgépre ül és átrepül ide. menedékjogot kérni. Miért ne? Ha titkosrendőrségének, kivégzőosztagának parancsnoka, a halálos ítéleteit törvényellenesen is végrehajtó tömeggyilkos megkapta hatóságainktól a menedékjogot, miért ne adnák meg neki is?

Szathmáry Lajos- 158 -