Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
A könyvnek ez a különálló része nincs névvel ellátva — tehát nekünk sem szükséges ellenbizonyítékot nyújtani ahhoz, hogy az irodalmi anyag, amely a jelenlegi könyv tartalmát képezi különböző formában is megméretett már. A kanadai magyar irodalom fogalma persze fiktív alapfeltevés, mert az irodalmi anyag, amely a könyv tanulmányának tárgyát képezi, nem földrajzilag tagolódik, hanem strukturálisan. Az irodalom fogalmát Bisztray, Freudnak egyik elavult tétele alapján határozza meg: „Ezek szerint az író azért ír, hogy frusztrációit és aggályait levezesse.” (Accordingly, the writer writes in order to find outlet for this frustration and anxieties.” 7.o.) Ha ezt a klinikai lélektan területéről átvonatkoztatott megokolást elfogadjuk és logikáját következetesen kivetítjük, akkor a világ legjobb írója, vagy költője minden bizonnyal az, akinek a frusztrációval szembeni ellenállása oly alacsony szintű, hogy cipőjét sem képes egy kisebb idegösszeroppanás nélkül befűzni. A könyv a sokat hangoztatott módszertani szempontok elenére, semmilyen érzékelhető irodalomtörténeti módszert nem követ, sőt arról sem ad bizonyságot, hogy a szerző tudatában lenne a meglévő módszerek bármelyikének. Feltételezzük, hogy a szerző eredeti művet szándékozik írni, de ez nem jogosítja fel arra, hogy a meglévő irodalomtörténeti módszereket figyelmen kívül hagyja. Különbséget kell tenni a meglévő módszerek túlhaladása és azoknak mindenestől való mellőzése között. Ennek következtében amint az egyes szerzők méltányolására kerül sor, ezek az inkább csak beígért módszertani szempontok nyomban felmondják a szolgálatot és értékelés helyett a legjobb esetben véleményekkel, ráérzésekkel és gyakran lekicsinylő különvéleményekkel találja magát szembe az olvasó. *** Zend Róbert értékelésével kapcsolatban Bisztray így fogalmaz: ,,Zend minden bizonnyal azt feltételezi, hogy a miénket megelőzően más civilizációk is léteztek, de arra nem ad választ, hogy ha a mai civilizáció eltűnik, vajon a helyébe egy új civilizáció következik-e” (40. o.) Zend Róbert kreativitásának ez a goromba félremagyarázása megdöbbentő. Nem hinném, hogy a párhuzamos létezéssel és egy pillanat egészére utaló szöveggel kapcsolatban és a relativista tudományok általános térhódításának idejében bárki is jóhiszeműen feltehet egy ilyen szószerinti értelmezéssel vesződő kérdést.... A továbbiakban a szerző Zend Róbertét (is) az „idős nemzedék” tipikus képviselőjeként tartja számon. (39.o.) Aki ismeri Zend kreatív géniuszát, vagy aki egyetlen egyszer is találkozott vele, azt tudja, hogy Zend Róbert költő volt és a költőkkel kapcsolatban semmi sem tipikus. *** ***- 136 -
