Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
tartozik és csak a legmeghittebb emberi viszonyok kapcsán jut kifejezésre; baráti beszélgetések, személyes vallomások, stb. A művész kételyei és megsemmisítő őszintesége feltétlen bizalmat igényel és annyira személyes, hogy az a kívülállók számára érthetetlen. Másoknak mit mondhat... ? Ott a kép. A világ megjelenésének a kultúráját a hatás és kölcsönhatás kultúrája váltotta fel. Én ebben látom az absztrakt művészetek kiindulópontját. A világot, amelyben élünk önmagunk képére teremtettük. A szétforgácsolódások, a túlzsúfoltság, az aránytalanságok és az ismétlődések bénító unalma is az emberi lélek mélységeinek a megnyilvánulása. Ahhoz, hogy ezzel élni tudjunk egységet kell teremteni. Az emberi lélek mélységeiben megvan a mai világ látképe. Nem ez az egyetlen lehetőség, de a valóság azt mutatja, hogy ez is egy lehetőség. Nem sorsszerűség hanem valószerűség. Bencze nem vonul a sérthetetlenbe. A sebezhető világ a sajátja és annak lelki megfelelőjét keresi. Nem hajlandó a világba beépített absztrakciókat tovább absztrahálni, hanem egyszerűen azt mondja, hogy a világba kivetített absztrakcióink elárulnak bennünket, már azzal is, hogy mi az amit kisajátítottunk. Világunk megjelenése az előző korok álmainak megvalósítása. Nem arról van szó, hogy az elgondolás jó volt, de azután az emberi hiúság stb. révén félresikerült. Pontosan azt valósítottuk meg amit elgondoltunk, de eszméink a gyakorlatban nem működnek, illetve működnek, de azokról mindig kiderül, hogy mást hoznak létre mint amit elvártunk. A fejlődés csak a magas és mélypontok összehasonlításainak szempontjából felfeléívelő, míg annak általános összegezésében doronggal a kezünkben még mindig a barlang előtt topogunk. A nagyvárosok útvesztőinek rideg kegyetlensége az elvarázsolt erdő vakrémületének félelmeit idézi. A világ nem lett se szebb se jobb a csodaszarvas óta. Minél bonyolultabb a világ látképe, a közös tulajdonságok súlypontja annál mélyebbre süllyed. Világunk ésszerűségét a célba vetett hit tartja össze. Hatalom és pénz (hatalom) ha ezt kétségbe vonjuk a világ ésszerűsége meginog: a hidak és a gépek, a tornyok és az országutak más tulajdonságok alapján csoportosulnak. Világunkat most is a hit tartja össze. A tudósok és politikusok az esőcsinálás és a sikeres vadászat papjai. Lehet, hogy az elmerülés veszélye fenyeget bennünket, de azt saját kultúránk nehezékei idézik elő. A veszély tényleges, de nem végzetszerű.- 101 -
