Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

megéhezek. Amott a sarokban áll a jégszekrény. Van benne ez meg az. Hideg felvágott, hideg szárnyas, sajt. A tetején tányérok is állnak. Hozd ide őket. Helyet csinálok nekik itt az asztalon.

Széles mozdulattal tolta arrébb a sok festékes tubust, ecsetet, görebet, tégelyt. Egypár tubus le is gurult az asztalról.

— Sose bánd. Hagyd ott.

Ettek. Jó étvággyal. Egymással szemben ültek, meztelenül most is. Jókedvűen mustrálták egymást s rágták a hideg csirkét.

— Te még a csontokat is elharapod, nevetett a leány.

A három-négy pohár vörösbor, amit lehajtottak, beszédessé tette a festőt. Mesélt — ifjúságának küzdelmeiről. A lány érezte, szereti ezt a témát s azt is, milyen sokszor elmondhatta már: úgy ki vannak már kerekítve az emlékezései, mint megannyi miniatűr novella.

Evés után a festő lehevert a hencserre.

— Gyere. Feküdj ide mellém. De maradj csendben. Szeretem, mikor így lassan sötétedik.

— Még nincs is sötét.

— De már elment a nap.

Elmúlt pár perc. Majdnem mozdulatlanul feküdtek egymás mellett. Egyszerre felült a lány.

— Mi van?

— Semmi, csak szeretnélek nézni.

— Sokat már úgysem látsz ebben a félhomályban.

Látta azért még, amit látni akart most: szemét, száját, mint mély árnyékos üreget, dús fehér haját, mint valami ezüst főkötőt.

— Mire gondolsz?

— Arra gondoltam, esténként biztosan aranysisakot teszel.

— Mint a Rembrandt Öregje?... Nem is olyan ostoba gondolat. Hogy jut eszedbe?

— Mert most meg mintha ezüst hálósipkád lenne... A hajad... ezüst főkötőd — tette hozzá nevetve. — Olyan vagy, ahogy itt fekszel, mint egy néni.

S gyorsan, maga is megrökönyödve attól amit mondott, letapasztotta a férfi száját egy hosszú, nagyon érzéki, nagyon bensőséges csókkal.

— Ebből így nem lesz nyugodt fekvés.

— Ne is legyen.

— Jó kis ördögöt ébresztettem én fel benned!

— Benned is gyorsan elevenül az ördög...- Túlságos a közelség, Frédegonde. Nagyon csábító vagy így a félhomályban.- Hadd csábítsalak el. Édes dolog visszaadni ám a kölcsönt... Mért hallgatsz? Fáradt vagy talán? Moccannod sem kell. Én megnyerés -