Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
szemmel nézett a melléje érő lihegő, kipirult, nevető leányra. A sarkon kioszk állt Az újságárus vidáman, nevével üdvözölte a festőt.- Ez az első igazolásom, mondta a festő. Aztán egy papírlapot kért az újságárustól. Egy darab szenet kaparászott elő az inge felső zsebéből. Megragadta a leány vállát s lenyomta az ösztönszerűen ellenkező, kezének nyomása alatt megfeszülő fiatal testet az alacsony kerti székre, amelyen különben a kioszkos szokott ülni. Egy vastag újságpapírt terített a papírlap alá. Félig ráült a kioszk pultjára, újságok, folyóiratok, egyéb nyomtatványok tetejére. Az újságárus hamarabb rájött, mint a lány, mit is akar a festő. — Nézhetem? — kérdezte felcsillanó szemmel. — Nézheted. Ezt is tegezi, gondolta a lány. Mint parancs csendült most a festő szava: — Nézz rám! Néhány gyors, határozott vonással felrajzolta a lány arcának körvonalait. Meghúzta szeme, szája vonalát, jelezte haja dús tengerét, vállát, nyakát. — Már látom a kisasszonyt, ujjongott a kioszkos. A lány is szerette volna látni magát. —Ne moccanj, förmedt rá a festő, ezúttal majdnem gorombán, aztán enyhülő szóval tette hozzá: Még két... még egy perc. Mindjárt készen van. No, itt van — sa leány elé tartotta a vázlatot, — második igazolásom. Most már hiszel nekem? A lány örült. Kinyújtotta szép, hosszúujjú kezét s át akarta venni a rajzot. Magától értetődőnek tartotta, hogy az övé lesz. De a festő nem adta oda. Magához intette az újságárust: — Megszálltuk a bódédat, elvettük a székedet, mondta vidáman, szinte szilajon. Itt a rajz fizetségül. A tied. Festő úr! kiáltotta lelkesen a kioszkos, írja rá a nevét! a jó isten áldja meg: írja rá! El akarod adni? kérdezte a festő. Festő úr, ha megszorulok, eladom. Isten úgy segéljen, el nem adom addig, míg meg nem szorulok. — Ne esküdj! Add csak el! Alákanyarította a nevét. S odadobta az újsággal együtt, amin rajzolt, a bódésnak. —És én? — kérdezte a lány s most igazán haragudott. — A kép nem a modellé, felelte a festő. — A kép azé, aki festette s aztán azé, akinek adja, vagy eladja. Ezt egészen komolyan mondta s még hozzátette: — Vesztegetés nélkül nincs emberi kapcsolat. A vesztegetés formái persze különbözők. Téged már megvesztegettelek: bemutatkoztam.-10-
