Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
építi a szocializmust, ami nem mindig zökkenőmentes; büszke virágzó szellemi életére és vérzivataros történelmére, ami nem szűkölködik csodatévő szentekben sem, és bővelkedik kardforgató hősökben és ősökben is, építgeti, szépítgeti a múltját. takargatja annak kisebb szeplőit és pörsenéseit. előtérbe helyezi előnyös oldalát, egyszóval kidomborítja azt, ami jogos büszkeség tárgya... Nagy bátorság kell szatírát írni külső szemszögből, hiszen mi sem könnyebb mint felületes általánosítások alapján sértegetni egy népet, becsmérelni egy életformát, s kinevetni idegen társadalmak képzelt vagy valós furcsaságait és nehézségeit. Mi sem áll távolabb Bradbury-től mint az olcsó élcelődés, írói célját, mondanivalójának lényegét jól képezi a könyveimé: Árfolyamok. Mint ahogy a különféle pénznemek egyfajta belső felépítésű árstruktúrát is magukban foglalnak, ugyanúgy minden nyelv öntörvényű értékrendet hordoz; s mintahogy minden árfolyam, legyen az a kormány által vagy a tőzsdén megállapított hivatalos árfolyam, vagy a feketepiac kínálatához és keresletéhez igazodó „ellenárfolyam”, mindenképpen mesterséges, mert nem tükrözheti az árstruktúra belső összefüggéseit és jellegzetességeit: nem fordíthatja le a vásárlóértékét a másik pénznem vásárlóértékére. Ugyanígy van a nyelvek belső értékrendjével is, mikor a fordítás mesterséges árfolyamán áttevődik a másik nyelv értékrendjébe, szükségszerűen átalakul, eltorzul, az összefüggések és alapigazságok meghamisitódnak, s az eredmény féligazságok, közhelyek, nevetséges vergődés, igyekvő magyarázkodás vagy végzetes félreértés. Ráadásul a pénznemek közötti árfolyamokat állandóan befolyásolja a kereslet és kínálat kíméletlenül változó törvényszerűsége; ingadozik az árfolyam, ami megintcsak módosítja a vásárlóértékeket, meglepetéseket szül, s végső soron a kisember, az egyén csak veszíthet, mindenhogy ráfizet pénze beváltására. A nyelvek „beváltása” is mindig meglepetéseket tartogat, igaz, új, nemvárt kapcsolatokat teremt, lehetőségeket nyújt, de leggyakrabban csak biztosnak hitt értékeket devalvál, összezavarja az elvárásokat, csökkenti a védekezési mechanizmusok hatékonyságát. Pesszimistán nézi Bradbury az emberi kapcsolatok esélyeit, s állítja, hogy nem létezik előnyös árfolyam: az emberi kapcsolatok idegen nyelven keresztül megkettőzött szánalmas esend őségé részvétét váltja ki, s ezt a részvétet rejti a szatíra mögé; mit is tehetnénk, mint nevetünk saját esendőségünkön, azon, hogy egyfajta gondolkodás értékrendje hogyan omlik össze az idegen nyelvvel történő konfrontáció közben, hogyan lesz az egyik nyelv aranydukátjából rézgaras a másik nyelv árfolyamán. Ez történik a regényben Dr. Plitplovval, az angolos műveltségű irodalmárral, aki súlyt helyez arra. hogy a világ dolgait mindig „világtörténelmi jelentőségük" szerint ítélje meg, Katya Princippel. a bűbájoskodó, ünnepelt, de kissé ellenzéki írónővel, s a kis szürke egér Marisja Lubijovával, aki ellentmondást nem tűrő gondoskodással terrorizálja a főhőst, Dr. Petworth-öt. De ez történik a főhőssel is, mert Dr. Petworth is csak annyit ért meg az egész, fondorlatos, machináló keleteurópai valóságból, amennyi slakai ismerősei angol tudása szűrőjén átszivárog. Amikor ezek az elnyűhetetlenül lelkes ismerősök elegáns fordulataikat, rejtett célzásaikat és sziporkázó szellemességeiket átteszik az angol nyelv közegébe, laposan megfogalmazott, de éppen ezért enigmatikus közhelyekké, bizalmaskodó közvetlenségekké és nevetséges abszurditásokká alakulnak át és teljesen összezavarják Dr. Petworth-öt. A regény cselekményét Bradbury abba a néhány napba sűríti, amit a főhős Slakában tölt, ahová hivatalos meghívásra érkezett. Dr. Petworth egy obskúrus, vidéki angol egyetem nyelvészprofesszora, aki a saját fojtogató kispolgári létformájának korlátain és unalmán úgy igyekszik áttörni, hogy rendszeresen elmenekül belőle. Ezért szeret utazni, ezért jár tudományos konferenciákra, ezért lett gyakorlott előadó; témái készen állnak, mindiga megfelelőt veszi elő, s kicsit felfrissítve tálalja. Ironikus, hogy Slakában éppen az. angol nyelvről, mint a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb eszközéről beszél.- 152 -
