Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
Ezt a roppant fontos erkölcsi, politikai, pszichikai mondanivalót hihetetlenül olvasmányos formában tálalja nekünk Csurka. A mű eszmeisége a szereplők gondolataiban. tudatfolyamataiban tárul fel. ennek előterében viszont egy feszes, fordulatos, remek filmszerű technikával megkomponált cselekmény pereg izgalmas fordulatokkal, meglepő helyzetekkel, érdekes figurákkal, profi módon adagolt erotikával. Az erős intellektuális izzás tehát korántsem társul valamiféle ezoterikus előkelőséggel: a regény s ez igen lényeges — a szélesebb olvasóközönség számára is nyitott. A Dagonyázás nem csupán művészileg fontos állomás az író pályáján, amenynyiben ezzel a remek alkotással sikerült végre létrehoznia azt a regényformát, amely saját drámaírói alkatának is megfelel. Fontos állomás ez a mű azon az úton is, amelyen Csurka István egyre határozottabb léptekkel halad: az ,,új magyar kiegyezés... részese, haszonélvezője, fizetett fenegyereke" (Csurka: Bibó-felejtés, Szivárvány. I3.sz. 16.) az utóbbi évek során a szemünk előtt alakul át autonóm, radikális politikai erkölcsiségű személyiséggé, s ebből szükségképpen adódóan a Kádár-rezsim határozott kritikusává, a demokratikus ellenzék markáns egyéniségévé. Dunai János Árfolyamok Malcolm Bradbury neve ismerősen cseng a magyarországi olvasó fülében is, hiszen nevével gyakran találkozhat a Nagyvilág hasábjain és legjelentősebb regénye a History Man, A történelem bizalmasa címen 1979-ben jelent meg fordításban Budapesten. A most ötvenkét éves író ezzel a szatirikus társadalomrajzzal lépett az angol regény élvonalába, mert nemcsak a kritika figyelt fel A történelem bizalmasára, hanem a regényből készített televíziós sorozat a közönségsikert biztosította a szerző számára. Új regénye az Árfolyamok (Rates of Exchange, Seeker and Warburg, 1983) ismét széleskörű kritikai visszhangot váltott ki, a Booker Prize várományosa lett és egy éven belül paperback-ben is piacra került. Az ezúttal ismét szatirikus hangvételű regény a magyar olvasó különös érdeklődésére tarthat igényt, mivel a szatíra a keleteurópai társadalmak visszáságait, a hivatalos szervek idétlenségeit veszik célba: egy fiktív keleteurópai országban történik a cselekmény. A regény kicsit olyan mint az a bizonyos ló az állatorvosi tankönyvekben, mely minden fellelhető lóbetegséget egyszerre ábrázol. De mintahogy a Deák Ferencnek tulajdonított hasonlat sem von le semmit Eötvös szatírájának az értékéből A falu jegyzőjében, ugyanúgy Bradbury regényének sem árt. sőt inkább előnyére szolgál, hogy a szatirikus tablót Kelet-Európa minden országából összehordott ironikus megfigyelések tömkelegéből rakja össze. A Slaka nevű, kitalált ország „hasonnevű" fővárosában az olvasó egyszer Budapestre, másszor Prágára vagy Zágrábra ismerhet rá. Az ország nyelve egy meghatározhatatlan szláv nyelvre hasonlít, az ország történelme pedig a magyar, lengyel vagy bolgár történelemre egyaránt. Slakát ugyanis ezeréves történelme során lerohanták és meghódították, megszállták és gyarmatosították, északról és délről, keletről és nyugatról egyaránt, de napjainkban boldog és szabad, megelégedetten- 151 -
