Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

ban. Az 56-os forradalomban, a „lázas ifjú szívek utcára özönlése”, „zászlók lobogása”, „a szabadság édes ízének szájban szétszikrázása” idején (Csurka: 220.) egyetemista, az események cselekvő részese. Az ellenforradalom időszakában (november 4-e után!) „a legyőzöttség örökké sajgó szívsebével” (199.) „kivert kutyaként csatangolt a szétlőtt pesti utcákon”. ( 120.) A születő új rendszer elkeseredett, tehetetlen ellenfele. Bár rendkívüli tehetsége szakterületének, tudása parlagon hever, munkájára nem tartanak igényt, de ő sem keresi az együttműködést a felsőbbséggel. Aztán szép lassan változik a helyzet. Munkahelyén egy napon komolyabb megbízást kap, aztán egyre többet; jönnek a jutalmak, előléptetések, megindul a szakmai karrier. A 80-as évekre intézetének voltaképpeni vezetője. Az átlagos magyar állampolgárét messze fölülmúló jólét övezi, a sorozatos nyugati kiküldetések nem csupán szakmai, hanem egzisztenciális pozícióját is demonstrálják (s erősítik). A rendszer „első generációs úri osztály”-ának, az „új osztályának ( 156.) tipikus figurája. Gyerekei különórákra járnak (német, hegedű, úszás stb.), s ő, ahogy illik, szeretőt tart. Ezt is „úri alapon”; Lenke, a partnere igazából mindenféleképpen alárendelt státusú ebben a kapcsolatban. Beosztott (titkárnő), az értelmiségi férfihoz képest iskolázatlan, életkörülményei Ludadiéhoz viszonyítva nyomorúságosak — egyszóval „proli” (231.).

Nagyon fontos Ludadi hatalomhoz fűződő kapcsolatának természete. Mint már láttuk, emberünk pártonkívüli; szakmai előmenetele viszonzásaként nem kötelezte őt nyilvános hűbéri esküre a Politika. Amit elért, saját tehetségének és munkájának az eredménye; kívülállásában — hiszi ő és felesége is — fiatalkori énjével való azonossága fejeződik ki. Mindez valójában látszat és hazugság. Ludadi „függetlenségében” igazában a hatalom okos manipulációja nyilvánul meg: figurája a sokat emlegetett Kádár-féle „liberalizmust” hivatott illusztrálni. A „szuverén vezető szakember” mögött-fölött ott áll Virágh elvtárs, a minisztériumi főember, a nagyhatalmú pártfunkcionárius. Voltaképpen egymásnak tartanak bakot a kölcsönös fölfelékapaszkodáshoz: Virághot Ludadi, a szakma embere támogatja, fedezi, Ludadit Virágh az apparátus kádere. Kapcsolatuk persze nem egyenrangú felek szövetsége, csak afféle modern patrónus-cliens viszony: Ludadi pártonkívülisége nem csupán arra szolgál, hogy eképpen a kívülálló szakember szerepében erősíthesse Virágh pozícióját, hanem egyben biztosíték arra is. hogy „így az istápolt soha nem nőhet a pártfogója fölé” ( 120.). Virágh elvtárs, a hatalom képviselője személyesen jelenik meg a regény lapjain — stílszerűen. Jelen van azonban hősünk agyában, idegeiben; néha mosolyogva, gyakrabban homlokráncolva figyeli annak tetteit, sőt gondolatait is. (,,... majd hallgathat érte Virághtól. S ettől kezdve csak Virágh járt az eszében.) A regény tulajdonképpeni storyja: Ludadi párizsi kiküldetéséből hazatérve (V. elvtárs javaslatára utazhatott, persze egyet neked én, egyet nekem te alapon) végleg szakítani akar szeretőjével. Tulajdonképpen e szándék mögött is a patrónus akarata áll: „Értsd meg, öregem, felőlem sikkaszthatsz másfél millió forintot, ki tudlak mosni, de egy ilyen piti kis buliból nem tudlak kifertőtleníteni, ez rád ragad, és amikor szóba kerül a neved, az elvtársak elhúzzák a szájukat” (10.). Emögött a kissé persze problematikus erkölcscsőszi fellépés mögött világos szándék áll (egyben újabb adalék a „szocialista demokrácia” jellemzésére, amennyiben kiderül, hogyan „választja" képviselőit a magyar dolgozó nép(: „Tervem az, hogy képviselőt csinálok belőled” — így Virágh elvtárs. De nem arról van ám szó, hogy egy derék magyar népképviselőnek feddhetetlennek kell lennie; a titkárnővel azért kell szakítani, mert: „Meg kell mutatni együttműködési készségedet. Áldozatot kell bemutatnod. Aztán, ha bent ülsz, visszaveheted” (208.).

A regény cselekménye egyetlen nap alatt pereg le. Ludadi hazatér Párizsból, és valamiféle új élet kezdésének önálltató reményében szakít szeretőjével. Az igazán fontos történések a gyorsan zajló események mögött, a szereplők tudatában játszódnak. Három ember teszi mérlegre ezen a napon Ludadi László pályafutását- 149 -