Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

nagy keleteurópaiakhoz. Tolsztojhoz. Dosztojevszkijhez...” — s itt bízvást hozzá tehette volna, Kazantzakishoz — „hasonlítjuk, ez tűnik föl először: ő nála nincs vallás, nincs evangélium, nincs üdvösségharc.” így aztán a vallástörténész Kerényi könyvének igazi zárófejezete nem a két utol­só esszé, hanem az előttük járó: a Kazantzakis „Komédia: tragédia egy felvonás­ban” c. drámájáról szóló eszmefuttatás. A halálküzdelem: a halál kapujában ver­gődés színjátéka ez a különös „protoexisztencialista” kísérlet (1909), amely való­ban nem egyéb, mint egy kétségbeesés őszinteségével megírt „üdvösségharc". Ez a várás — a haldokló várása — megváltójára, arra, aki nem jön, mondja Kerényi, egy csalás gyümölcse. „A megvetésre méltó ebben a csalásban az, hogy az Egyház tudja, hogy az ő ’saját várása' sem igazi reménykedés már. így az Egyház ’várása’ komédia, a hívő keresztényé azonban tragédia. Ez a legkönyörtelenebb pálcatörés az ortodoxia fölött.” Vajon — csak az ortodoxia fölött? S így zárulna, ezzel a fájdalmas kihangzóval, ez az eszme- és szempont-gazdag hatalmas könyv, ha nem tud nők egész világossággal, hogy eleitől kezdve az Isten­hez érés, az Umgang mit Göttlichem nagy egyéni mítoszának volt szentelve. Vá­lasztott költője. Berzsenyi Dániel szavaival mélyebben jellemezhetjük, amit értünk tett - egész életében s ebben a könyvében is: Mim nagy Görögország daemona gyermekalakban. Gyermeki játékban alkata embereket, Úgy te is ősz ftivel közibénk enyelegve vegyültél S játszva nyit ál pályát isteni célod előtt. És aki ... fenn járó elmédnek látta arányit, Nyájas alakjaiban látta nagy istenidet. Ferdinand)' Mihály Homo hipoteticus — Határissimus Határ Győző: Lélekharangjáték, Aurora Könyvek, London, 1986. A versek ébren járó álmok — ez a mottó sercent fantáziám gyufájaként és ezagyö­­nyörűséges-gyötrelmes gyertya világítja tudatom azóta is. Régóta készülök erre a szégyenlős vallomásra, de úgy látszik ki kellett betűimből böjtölni ezt a versre vált­ható igazat. A képzelet kongatása, ha létezik pszichikai poézis, akkor Határ Győzőé az. A lélek lírai rezdülései és ez több már mint jelképes játék. A harangok felbontatják a hasonlatokat: — élek - harag — ék. Reggel mindig haragszom a le-nem-írt üze­netekre, melyek jeleznék, hogy élek és ez lenne létem legfontosabb teljesítménye, összegyűjteni a „messzegurult álmokat” és ha ez néha sikerül, akkor a költészet koronaéAszere egy addig kimondhatatlan drágakővel gyarapodott. „Odalett fül­­csengések”-et csempész be tárolóinkba lelkilemezjátszónk membránja, és ezzel a tűvel fakad és hasad gyújtósaivá a tudat. Kötözködésre ingerel az összegereblyéz­- 121 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom