Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

nagy keleteurópaiakhoz. Tolsztojhoz. Dosztojevszkijhez...” — s itt bízvást hozzá tehette volna, Kazantzakishoz — „hasonlítjuk, ez tűnik föl először: ő nála nincs vallás, nincs evangélium, nincs üdvösségharc.”

így aztán a vallástörténész Kerényi könyvének igazi zárófejezete nem a két utolsó esszé, hanem az előttük járó: a Kazantzakis „Komédia: tragédia egy felvonásban” c. drámájáról szóló eszmefuttatás. A halálküzdelem: a halál kapujában vergődés színjátéka ez a különös „protoexisztencialista” kísérlet (1909), amely valóban nem egyéb, mint egy kétségbeesés őszinteségével megírt „üdvösségharc". Ez a várás — a haldokló várása — megváltójára, arra, aki nem jön, mondja Kerényi, egy csalás gyümölcse. „A megvetésre méltó ebben a csalásban az, hogy az Egyház tudja, hogy az ő ’saját várása' sem igazi reménykedés már. így az Egyház ’várása’ komédia, a hívő keresztényé azonban tragédia. Ez a legkönyörtelenebb pálcatörés az ortodoxia fölött.”

Vajon — csak az ortodoxia fölött?

S így zárulna, ezzel a fájdalmas kihangzóval, ez az eszme- és szempont-gazdag hatalmas könyv, ha nem tud nők egész világossággal, hogy eleitől kezdve az Istenhez érés, az Umgang mit Göttlichem nagy egyéni mítoszának volt szentelve. Választott költője. Berzsenyi Dániel szavaival mélyebben jellemezhetjük, amit értünk tett - egész életében s ebben a könyvében is:

Mim nagy Görögország daemona gyermekalakban.

Gyermeki játékban alkata embereket,

Úgy te is ősz ftivel közibénk enyelegve vegyültél S játszva nyit ál pályát isteni célod előtt.

És aki

... fenn járó elmédnek látta arányit,

Nyájas alakjaiban látta nagy istenidet.

Ferdinand)' Mihály

Homo hipoteticus — Határissimus

Határ Győző: Lélekharangjáték, Aurora Könyvek, London, 1986.

A versek ébren járó álmok — ez a mottó sercent fantáziám gyufájaként és ezagyönyörűséges-gyötrelmes gyertya világítja tudatom azóta is. Régóta készülök erre a szégyenlős vallomásra, de úgy látszik ki kellett betűimből böjtölni ezt a versre váltható igazat.

A képzelet kongatása, ha létezik pszichikai poézis, akkor Határ Győzőé az. A lélek lírai rezdülései és ez több már mint jelképes játék. A harangok felbontatják a hasonlatokat: — élek - harag — ék. Reggel mindig haragszom a le-nem-írt üzenetekre, melyek jeleznék, hogy élek és ez lenne létem legfontosabb teljesítménye, összegyűjteni a „messzegurult álmokat” és ha ez néha sikerül, akkor a költészet koronaéAszere egy addig kimondhatatlan drágakővel gyarapodott. „Odalett fülcsengések”-et csempész be tárolóinkba lelkilemezjátszónk membránja, és ezzel a tűvel fakad és hasad gyújtósaivá a tudat. Kötözködésre ingerel az összegereblyéz- 121 -