Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)
1986-10-01 / 20. szám
iránt... A forradalom és szabadságharc lángjából valóban paraszt-munkáspolgár-értelmiségi szövetség született, melyet a kommunisták sehol a világon nem tudtak megteremteni... A kommunista párt szétmállott ebben a nemzeti lángban... Kommunista katonai egységek csatlakoztak a szabad magyar kormányhoz... A politikai pártok szervezkedni kezdtek. A nemzet készült arra, hogy hamarosan, ENSz ellenőrzés mellett, szabad választásokat fog tartani. A szívek megteltek azzal a mámorító érzéssel, hogy győztünk és újra szabadokká váltunk, de az új, fenyegető szovjet csapatmozdulatok árnyékában a holnap kontúrjai egyre sötétebbé váltak. November 3-án, ragyogó őszi napsugár csókolgatta Budapest utcáit, ahol békés, boldog, reménykedő emberek sétáltak, vagy mentek a dolguk után. Eluralkodott az a vélemény, hogy ha a Szovjetunió sem tegnap, sem ma nem indított katonai támadást ellenünk, hanem e helyett tárgyalásokat folytat a Maléter-küldöttséggel a szovjet csapatok visszavonulásáról, akkor ez igen jó jel... Azt jelzi, hogy a nyugat valahogy elbátortalanította a Kreml vezetőit... Holnap sem fognak támadni, hanem fogcsikorgatva, tudomásul veszik, hogy Magyarország kicsúszott halálos ölelésükből... Késő éjjel. Kovács Bélával, lakásunk felé sétáltunk a parlamentből. Tiszta, hűvös éjszaka volt. A csillagok ragyogása mintha biztatás lett volna ügyünk számára... Kovács Bélát a tízéves orosz, fogság pesszimistává tette... A korábbi napokban meg volt győződve arról, hogy a szovjet támadás elkerülhetetlen, mert nem lesznek hajlandók a magyar megoldást elfogadni... Most azonban ő is hajlott arra a véleményre, hogy a Maléter-küldöttséggel való tárgyalás a magyar forradalmi kormány de facto elismerését jelenti... így biztattuk magunkat, de lelkünk mélyén nehezen tudtuk elhessegetni azt a tényt, hogy nagyerejű, új szovjet csapatok özönlöttek be az országba... November 4-én hajnalban, fölényes erejű orosz harckocsi támadás indult Budapest és több magyar város ellen... Ránkzúdult a pokol... A szabadságharcosok a halálraszánt ember bátorságával küzdöttek és áldozták életüket... A harc kimenetelén azonban csak valami igen gyors, igen határozott fenyegetést tartalmazó nyugati lépés változtathatott volna... Azonban másnap csak a Biztonsági Tanácsban hangzottak el kemény, elítélő szavak a Szovjetunió ellen, de még az sem történt meg, hogy az Egyesült Államok összekapcsolta volna a szuezi kérdést és a magyar szabadság ügyét. Logikus lett volna ugyanis mindkét helyen ugyanazt követelni: a támadó erők azonnali visszavonását. Véres napok következtek. A magyar ifjúság, munkások, parasztok és polgárok ezrei harcokban pusztultak el, más ezreket az orosz katonák vagonokba raktak és aztán öröre elnyelte őket a nagy orosz sztyeppe... Százezrek vándorbotot vettek a kezükbe és nyugatra menekültek... így a magyar nemzet biológiai ereje újra leírhatatlan pusztulást szenvedett... A magyar szabadság ügye átmenetileg újra elbukott... A vörös csillagok kezdtek visszakerülni az épületekre... Az oroszok egy Quisling-kormányt ültet-94-
