Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

iránt... A forradalom és szabadságharc lángjából valóban paraszt-munkás­­polgár-értelmiségi szövetség született, melyet a kommunisták sehol a vilá­gon nem tudtak megteremteni... A kommunista párt szétmállott ebben a nemzeti lángban... Kommunista katonai egységek csatlakoztak a szabad magyar kormányhoz... A politikai pártok szervezkedni kezdtek. A nemzet készült arra, hogy hamarosan, ENSz ellenőrzés mellett, szabad választáso­kat fog tartani. A szívek megteltek azzal a mámorító érzéssel, hogy győztünk és újra szabadokká váltunk, de az új, fenyegető szovjet csapatmozdulatok árnyé­kában a holnap kontúrjai egyre sötétebbé váltak. November 3-án, ragyogó őszi napsugár csókolgatta Budapest utcáit, ahol békés, boldog, reménykedő emberek sétáltak, vagy mentek a dolguk után. Eluralkodott az a vélemény, hogy ha a Szovjetunió sem tegnap, sem ma nem indított katonai támadást ellenünk, hanem e helyett tárgyalásokat folytat a Maléter-küldöttséggel a szovjet csapatok visszavonulásáról, ak­kor ez igen jó jel... Azt jelzi, hogy a nyugat valahogy elbátortalanította a Kreml vezetőit... Holnap sem fognak támadni, hanem fogcsikorgatva, tudomásul veszik, hogy Magyarország kicsúszott halálos ölelésükből... Késő éjjel. Kovács Bélával, lakásunk felé sétáltunk a parlamentből. Tiszta, hűvös éjszaka volt. A csillagok ragyogása mintha biztatás lett volna ügy­ünk számára... Kovács Bélát a tízéves orosz, fogság pesszimistává tette... A korábbi napokban meg volt győződve arról, hogy a szovjet támadás el­kerülhetetlen, mert nem lesznek hajlandók a magyar megoldást elfogadni... Most azonban ő is hajlott arra a véleményre, hogy a Maléter-küldöttség­gel való tárgyalás a magyar forradalmi kormány de facto elismerését jelen­ti... így biztattuk magunkat, de lelkünk mélyén nehezen tudtuk elhesseget­ni azt a tényt, hogy nagyerejű, új szovjet csapatok özönlöttek be az országba... November 4-én hajnalban, fölényes erejű orosz harckocsi támadás indult Budapest és több magyar város ellen... Ránkzúdult a pokol... A szabadságharcosok a halálraszánt ember bátorságával küzdöttek és ál­dozták életüket... A harc kimenetelén azonban csak valami igen gyors, igen határozott fenyegetést tartalmazó nyugati lépés változtathatott vol­na... Azonban másnap csak a Biztonsági Tanácsban hangzottak el ke­mény, elítélő szavak a Szovjetunió ellen, de még az sem történt meg, hogy az Egyesült Államok összekapcsolta volna a szuezi kérdést és a magyar szabadság ügyét. Logikus lett volna ugyanis mindkét helyen ugyanazt kö­vetelni: a támadó erők azonnali visszavonását. Véres napok következtek. A magyar ifjúság, munkások, parasztok és polgárok ezrei harcokban pusztultak el, más ezreket az orosz katonák va­gonokba raktak és aztán öröre elnyelte őket a nagy orosz sztyeppe... Száz­ezrek vándorbotot vettek a kezükbe és nyugatra menekültek... így a ma­gyar nemzet biológiai ereje újra leírhatatlan pusztulást szenvedett... A ma­gyar szabadság ügye átmenetileg újra elbukott... A vörös csillagok kezd­tek visszakerülni az épületekre... Az oroszok egy Quisling-kormányt ültet­-94-

Next

/
Oldalképek
Tartalom