Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

vei, szabad választásokat kell tartani. Ezzel a nemzet és forradalmi kormánya azt deklarálta, hogy az ország jövőbeni társadalmi és gazdasági berendezkedését majd annak a kormánynak a kezébe teszi le, amely a szabad választások eredményeként alakul meg. Addig azonban, míg ez megtörténhet. csak a fennálló gazdasági rend keretein belül lehet javításokat eszközölni.

Az ország külpolitikai vágyainak és terveinek a felrajzolása kritikus jelentőségű feladat volt abban az. erőtérben, amelyben a szovjet katonai kolosszus jelentette az uralkodó erőt. A nemzet legalapvetőbb követelése az volt, hogy az orosz megszálló erőket vonják ki. Magyarország nyerje vissza függetlenségét, amellyel azonban úgy akar élni, hogy semmiféle hatalmi blokkhoz nem akar csatlakozni, hanem olyan semleges állammáakar alakulni, amelynek a területi integritása az Egyesült Nemzetek védelme alatt fog állni. Azonban, ezzel párhuzamosan Magyarország biztosítani akarta hatalmas keleti szomszédját arról is, hogy továbbra is békés, baráti viszonyt akar vele fenntartani, az egyenlőség és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján... Nem akar szovjet gyarmat maradni, de nem akar feszült viszonyba kerülni a Szovjetunióval. Röviden, a politikai realitás azt diktálta, hogy a nemzet olyan megoldást ajánljon fel, amely belpolitikailag bal-közép felé hajlik és külpolitikailag meg — a semlegesség fenntartása mellett — intenzívebb baráti kapcsolatot akar kiépíteni nagy keleti szomszédjával, mint a távolabb lévő nyugati hatalmakkal.

Ezt a mérsékelt politikai koncepciót, amely már október utolsó napjaiban kirajzolódott, a szovjet Politbüro Budapestre küldött tagjai, Mikoján és Szuszlov, október 30-án; szóban, látszólag elfogadták. (Erről jómagam akkor, Tildy Zoltántól kaptam tájékoztatást, aki Mikojánnal tárgyalt.)

1956. november 1-én azonban a Szovjetunió újabb, fenyegető csapatmozdulatokkal világossá tette, hogy korábbi ígéretét nem hajlandó betartani. E csapatmozdulatok árnyékában. Nagy Imre magához kérette Andropov szovjet nagykövetet és közölte vele, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből, deklarálta az ország semlegességét és az ENSz főtitkárához intézett táviratában, annak elismerését és védelmét kérte. Magyarország 1955 decembere óta az ENSz tagja lett, így a bejelentés és kérés tárgyalásának szilárd jogi alapjai voltak.

Vannak mostanában olyan kritikusok, akik úgy vélik, hogy Nagy Imre ezzel túllépett azon a politikai kereten, amelyet a Szovjetunió még talán hajlandó lett volna elfogadni. A kritikusok megfeledkeznek azokról a biztató jelekről, amelyek 1955-1956-ban a nemzetközi politika síkján jelentkeztek és arra utaltak, hogy a magyar semlegesség beleillik a fejlődésbe.

1955-ben, a genfi csúcstalálkozó érdekében, Hruscsov hirtelen hozzájárult az Osztrák Államszerződés aláírásához és az orosz csapatok .kivonásához. Ausztriából szabad, semleges ország lett. A kommunista pártnak sem gyökere nem volt, sem szerepe nem lett. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió politikájában a második világháború befejezése óta, az osztrák meg- 90 -