Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

VARGA LÁSZLÓ

Forradalmunk és az ENSz

A magyar ifjúság 1956. október 23-án, a Bem szobornál lezajlott békés tüntetés után a Rádió épülete elé vonult és kérte követeléseinek közvetítését. Megtagadták. Az ifjúság nem engedett, a tömeg egyre nőtt és 9 óra után pár perccel a Rádió épülete körüli házakból a kommunista titkosrendőrség a tömegbe lőtt. Többen meghaltak és számosán megsebesültek.

Az ifjúság gyorsan válaszolt: forradalom! Moszkva sem késett: október 24-én kora reggel a szovjet tankok megjelentek és figyelmeztetés nélkül a pesti polgárokra lőttek. A magyar ifjúság felkelése a nemzet belügye volt, október 24-én, a szovjet tankok támadásával nemzetközi lett. Ilyenkor a megtámadott ország ENSz fődelegátusa órák alatt a Biztonsági Tanács ( BT) elnökéhez fordul és kéri:

1/ a BT sürgős összehívását,

2/ a megtámadott ország helyzetének tárgyalását,

3/ határozatot az idegen csapatok azonnali kivonására.

Ha a BT öt önálló tagja közül (Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kína, Szovjetunió) bárki is vétót emel a határozat ellen, az ügyet egy nap alatt át lehet tenni a közgyűlésre, ahol — az ügy fontosságától függően

— napok, sőt, órák alatt megszavazzák a határozatot.

A legfontosabb az első lépés: a BT összehívása. A magyar ügyben, sajnos, nemcsak az első, de a többi lépések is elmaradtak. Miért?

AzENSz-hez rendelt magyar delegáció vezetője a forradalom kitörésekor Koós Péter (Lev Konduktorov) volt. Kettős nevű, kettős állampolgárságú. A Koós magyar fedőnév volt, míg Konduktorov a valódi, szovjet állampolgársággal. Érthető, hogy Koós (!) október 24-én nem kérte a tanács összehívását. Semmit sem kért. Várt. Október 25-én sem mozdult, pedig az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által a magyar ügy kivizsgálására kijelölt u.n. Különbizottság jelentése szerint borzalmas tömeggyilkosság történt a Parlament előtt, ahol a békés felvonulókra a szovjet katonák és a titkosrendőrök (ÁVÓ) tüzeltek és a jelentés szerint 300-800 magyar halt meg. Köztük anyák, karjukon gyermekükkel. Egy orvost és két ápolónőt- akik a sebesültek segítségére siettek — lelőttek. Az angol követség egy alkalmazottja, aki közelről figyelte az eseményeket, tanúsította, hogy 12 teherkocsi szállította el a holttesteket.

A magyar delegációnak tehát — sajnos — bőséges adatai voltak a Biztonsági Tanács összehívására. Nem tette. A magyar forradalom eseményeit a világlapok első oldalon hozták, a rádiók, a televíziók óránként közölték a felkelés eredményeit.-76-