Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

losszeussal szemben. A modern technológia és az egyenlőtlen erőviszony semmi lehetőséget nem ad a magyarságnak arra, hogy a szovjettel szemben a siker reményében szembeszálljon. A totalitáriánus rendszer alapvető tulajdonsága az is, hogy nem köt kiegyezést, a gyengébbel szemben csak feltételnélküli megadást ismer. A Habsburgokkal szemben volt, a szovjet­tel szemben nincs ütőkártyánk. Azokkal volt kiegyezésre lehetőség, a szovjettel szemben nincs. Hogy mennyire így van ez, arra vonatkozólag érdemes a Gorbacsov­­rezsim utolsó hetekben folytatott politikáját tanulmányozni. Gorbacsov­­tól az egész világ kezdettől új útkeresést várt. A jelek arra is mutattak, hogy új vezetőkkel reformok útjára tér majd, ezek a jelek nem csökkennek, ha­nem növekvőben vannak. Balgaság volna azonban azt képzelni, hogy ha az első titkár testestől-lelkestől újító lenne is — ami persze nem áll fenn —, hogy nem kellene a szovjet rendszeren belüli ellenállással számolnia. A párt bürokratái minden radikális újítástól félnek és akadályozzák is azo­kat. Mégis, Gorbacsov merésznek tetsző új utakat próbál. Legújabban Vlagyivosztokban olajágat nyújtott a kínaiaknak, azt ja­vasolva, hogy mindketten radikálisan csökkentsék a határok menti hade­rőt, mely csak szovjet részről 600.000 katonát jelent. Az Afganisztánban állomásozó szovjet erők hat ezreddel való szimbolikus csökkentését is ja­vasolta. Az embernek az lehet az indokolt benyomása, hogy a szovjet az Amerikával való helyzet normalizálására is őszintén törekszik. A legérde­kesebb új útkeresés az, ami Gorbacsov és a szovjet írók között történt. Június végén tartotta a Szovjet írók Szövetsége közgyűlését. Azt megelő­zőleg Gorbacsov a vezető írók egy csoportjával négy és fél órán keresztül tárgyalt, majd pedig személyesen is résztvett a kongresszus megnyitásán. A kongresszus alapvető újításokat hozott: olyan viszonylag fiatal vezetőt választott, akinek a múltban több összeütközése volt a cenzúrával. Jevtu­senko negyven társával írt levelet adott át a kongresszusnak, követelve, hogy Paszternák házát alakítsák át múzeummá, összegyűjtött műveit pe­dig publikálják. Több és több szó esik a termelési bürokrácia reformjáról és messzeme­nő gazdasági változásokról. Egyszóval azt lehet mondani, hogy nemzet­közi és belpolitikai viszonylatban is bizonyos mozgás van a szovjet rend­szeren belül. Olyan változásokat kezdeményez a vezetés, ami kétségtele­nül a konzervatívok félelmét és elégedetlenségét keltheti. Valahol olyan programot kellett Gorbacsovnak bevezetni, amely a legsztalinistábbaknak is felderíti a kedélyét. Valahol, valakinek fizetnie kell a gorbacsovi refor­mokért. Kik ezek az áldozati bárányok? A közép-kelet-európai u.n. „szövetségesek”, a mi szótárunk szerinti rabnemzetek fizetik a számlát. Itt Gorbacsov messzebb ment mint bárme­lyik elődje Sztálin halála óta. Azt lehet mondani, hogy felújította, de talán még ki is terjesztette a Brezsnyev-doktrinát. Július 30-án a Lengyel Kom­munista Párt varsói kongresszusán beszédet tartott a főtitkár. Nemcsak a- 70 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom