Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

És emlékszem, hogy olyan kisfiús mosoly volt az arcán, mint aki büsz­ke rá, hogy milyen okosan és elegánsan fejezte ki magát, még ravaszkásan kacsintott is hozzá. És hozzáfűzte, hogy az. attasé meg volt lepve, mert nyilván arra számí­tott, hogy ő majd valamiféle katonai segítséget kér — de ő még finoman meg is nyomta a szót, hogy „ERKÖLCSI támogatás”. Na hát ez volt az a sötét konspiráció, amit aztán a Fehér Könyv is fölemleget. Sokáig őrizgettem aztán ezt a Hennessey-konyakot, azzal hogy majd együtt bontjuk ki, amikor már otthon lesz Pali------­Aztán, évek múlva, elajándékoztam. Mert hát képtelenség lett volna csak úgy meginni. Még egy találkozása volt Palinak ezután az angol attaséval — ő mesélte ezt is —, már az utolsó napok egyikén, talán harmadikán. Amikor kivit­te az összes nyugati követség katonai attaséját Budapest határába, és meg­mutatta nekik, hogy hogyan ásták be magukat az oroszok. Hogy igen, a főváros területéről kivonultak, de itt vannak a város körül, megerősített állásokban, egy aknamező védelme mögött. Megjelent azokban a napokban egy interjú is Palival az Igazság című újságban, egy jó hosszú interjú — meg is volt ez nekem, még azon frissiben elolvastam, és faggattam erről is az uramat, hogy hogy is volt ez, miképpen folyt le a beszélgetés, —- Ugyan mondja Pali —, csak nem képzeled, hogy nekem ennyi időm volt, hogy ott a rumli közepén újságírókkal tárgyaljak! Odahívtam a helyettesemet, Csibát, ő beszélt az újságíróval! — így mondta. — Aztán én éppen mentem be a Parlamentbe, és mondtam neki, hogy ha éppen ideje van, üljön be mellém a kocsiba, jöjjön velem, az úton azért beszélgethe­tünk Én megkerestem később ezt az újságírót — ahogy hát mindenkit meg­kerestem a következő években, aki csak valamit is tudhatott az uramról ezekből a napokból — akkor még emlékeztem a nevére és megkerestem. És ő mesélte, hogy csakugyan így volt, tényleg a kocsiban beszélgettek. És még emlékezett is rá, hogy ahogyan a Szabadság téren mentek át. látták hogy le van verve a csillag a szovjet emlékműről, és akkor megkérdezte Palit, hogy ő. mint egykori szovjet partizán, és mint aki a szovjetekkel szö­vetséges magyar hadsereg tisztje volt, hogyan vélekedik erről. És hogy erre azt felelte az uram, hogy „Nézze, 44-ben az én szememben a németek meg­szálló hadsereg voltak; úgyhogy én az oroszokra úgy néztem mint FEL­SZABADÍTÓKRA. De nincs az a hadsereg, amelyik tizenkét év után még mindig felszabadító lenne: ennyi idő után az már ugyanúgy MEGSZÁLLÓ hadsereg. A hazám megszállói ellen pedig mindenkor harcolni fogok!” Ezt mondta neki az uram. Ezek a mondatok nem szerepelnek az interjúban. Elmondta az újság­író. hogy ezt azért jobbnak látta kihagyni. Harmadika, szombat — azt hiszem akkor volt a függetlenség bejelen­-42-

Next

/
Oldalképek
Tartalom