Szivárvány, 1986 (7. évfolyam, 20. szám)

1986-10-01 / 20. szám

tése is. Ügy emlékszem, a Mindszenti-beszéd előtt — de lehet hogy tévedek. Átjöttek a szomszédok is, Editék, volt még valami kis bor otthon, azzal koccintottunk, összeölelkeztünk, álltunk meghatottan a rádió mellett és hallgattuk könnyes szemmel a Himnuszt-----Pali telefonált akkor, olyan furcsa hangon kérdezte, hogy mit szólunk hozzá -----Nagyon szép nap volt, gyönyörű nap. Csodálatosan felemelő volt az egész.

De azért közben — bennünk volt az állandó szorongás is. Hát nem voltunk EGÉSZEN naivak, ÉREZTÜK hogy valami nem stimmel — Ünnepeltünk —- és közben mégis volt az egésznek egy olyan bizonytalan felhangja, hogy tulajdonképpen nincs még teljesen rendben a dolog — Megint telefonált az uram, és akkor mondtam is neki, hogy hallom, a kinti rádiókból is, meg mindenki mondja de hát Pali is mondta,ő maga is! —, hogy Záhonynál egyre csak jönnek be a friss csapatok, hát MI LESZ ITT?? És akkor erre Pali — bárcsak pontosabban emlékeznék rá, hogy miket mondott erre az uram! Nem cáfolta. Igen, vannak ilyen jelentések. És hogy igazából nem tudjuk hogy ez mit jelentsen. De — és ez volt az ő általános alapállása, és akkor is így valahogy beszélt erről — azt mondja: Hát ha így is van, mit lehet tenni? Mi itt a választás?! Ezek a gyerekek — többször is így mondta ezt, hogy „ezek a gyerekek”, mert tényleg, hát a forradalmat a fiatalok csinálták! — ezek a gyerekek itt elkezdtek valami csodálatos dolgot, ezt nem lehetett visszafogni, és nem lehetett nem melléjük állni, annál is inkább nem, mert szükségük volt hozzáértő felnőttre, egyszerűen azért is hogy ne lőjék halomra őket — akkor viszont mi itt a kérdés? Megtesszük ami lehetséges, és kész. Nem tudjuk még, hogy mi lehetséges, mi nem, na de hát nem az a dolgunk, hogy ezt előre kitaláljuk, hanem hogy megpróbáljunk mindent —

körülbelül ez volt a jelentése annak, amit ő harmadikán mondott nekem. Nem pontosan így mondta, inkább csak ez az ÉRZÉSEM szűrődött le abból, amit az uram beszélt.

Nem volt ez túl hosszú beszélgetés, és azzal zárta le Pali, hogy - Most leteszem, hallgassátok meg a Mindszenty-beszédet! — azt mondja. — Utána majd hívlak újra!

így is történt. Közben megérkeztek megint a nővéremék, meg egy pár barát, akik aztán a kijárási tilalom miatt ott is ragadtak a negyedikére virradó éjszakára velük hallgattam a rádiót.

Én erre a Mindszenty-beszédre úgy emlékszem vissza, hogy — mi ott sziszegtünk. Hogy júj, ezt nem kellett volna!

Kérdeztem Palit is, mikor aztán hívott megint, hogy mit szólt hozzá, mert nekünk bizony nem nagyon tetszett, ezért meg azért

de az uram végülis nem tulajdonított nagy jelentőséget az egésznek. Hogy igen, lehet hogy hiba volt, de nem veszélyes a dolog, nem érdemes rágódni rajta - valahogy úgy elhessegette a témát.

Más kötötte le akkor már őt.-43 -